Annak ellenére, hogy húsz éves fennállását ünnepli az arizonai Mesaban alapított Audra, nem birtokol méteres diszkográfiát. Az ezredfordulótól 2009-ig mindösszesen három album látott napvilágot. Annak a sajátos hangzásnak köszönhetően, mely a Helm fivéreknek köszönhető, az Audra most már elismert és jelentős zenekarnak számít mégis - legalábbis a posztpánk-gót körökben.
Bizony a What Your Eyes Had Seen nem egyszer mozgatta át az itthoni Voodoo-közönséget, igazi telitalálat az a nóta, a szóban forgó album pedig örökzöld kedvencem. Friss hír számomra, pedig már tavaly augusztusi: az Audra Dear Tired Friends címen új albumot adott ki. Az arizonai port késve fújta a szemembe tehát a helyi bukószél, pedig a tetten érhető hangulat inkább kora őszi, mint tavaszi. Megbirkozom majd ezzel is valahogy, de résen kell lenni, az biztos.
Mintegy dekádnyi szünet telt el tehát az Everything Changes (2009) óta, hallgatva a friss korongot azonban hőseink nem sokat változtak - jól van ez így, jó recepten minek kísérletezni? A múlt árnyai is itt imbolyognak a jelenben; a Wish No Harm például egy 1993-as demó átgondolása, Bret bevallása szerint minimális változtatással. Külön emeli a fényét az anyagnak, hogy a közös városban alkotó, barátként közreműködő Lycia is jegyez egy szerzeményt közösen; a Planet of Me-t.
Ha már ismerős arcok, Martin Bowes az Attrition-ból (közös istállónál, a Projektben alkottak) keverte ki a mesterkorongot, így a "sivatagi rock"-ba némi Coventry-s zamat (The Cages Studio).
Tiszta, egyenes folytatása a Dear Tired Friends egy szép ívű történetnek, jó érzés volt hallgatni újra és újra, majd visszakacsintgatni korábbi szerzeményekhez. Már csak egy európai fesztiválon kéne elcsípni, hátha vitorlát bont errefelé az Audra... Jó szelet!
