„Csipeszt!” Szétfröccsen a vér.
Mélyebbre. Bent friss, nedves izom.
De hogy kerül ide rózsaszirom?”
(Vakbél)
„Brandenburg falvaiban nőtt fel. Jelentéktelen pálya, jelentéktelen orvosi élet Berlinben.” – Kurt Pinthus expresszionista költői antológiájában így nevezte a költőt. Tette ezt azért, mert Benn sosem kívánta művészetébe vetíteni életrajzának elemeit. Mégis meg kell említeni róla néhány adatot, hogy közelebb tudjunk kerülni alkotásaihoz.
1886. május 2-án született Mansfeldben (ma: Putlitz). Apja protestáns lelkész volt, akinek kívánságára egy ideig teológiát tanult. Két év múltán átiratkozott a berlini egyetemre, egy világiasabb tudomány kitanulására, katonaorvos lett, sőt egy időben neves bőrgyógyászként és nemibeteg-szakorvosként dolgozott. Egy röpke évre megérintették a nemzeti-szocialista eszmék 1933-ban, majd miután kiábrándult, műveit indexre tették. Később újra katonaorvosként tevékenykedett. Magának a költészetnek élete utolsó évtizedeit szentelte csak igazán.
megláttam, hogy vágy és vég egybeesnek,
hogy színháziasság mind a világ,
hogy nincs közük istenhez a kezeknek,”
(Egy éjjel)
A költő, akinek művei tabukat döntenek le, és romantikus ideáltípusokat pusztítanak el. Az 1910-es években kezdett el verseket írni, amiket az expresszionizmus szellemében alkotott. Műveiben sokszor tükröződik orvosi tapasztalata, cinizmussal vegyítve. Élettapasztalatai pedig valamiféle nihil és sötét, depresszív hangulat lefestése felé terelik. Ezeket összefonva megkapjuk azt a munkásságot, ami egészen új iránymutatást adott az irodalomban. Egyszerre sugallják versei az élet törékenységét az életösztön mellett, az élet ill. a halál fontosságát és jelentéktelenségét. Mindezt úgy, hogy lerombolja a romantikus illúziókat; feltárja az olvasó előtt a nyers hús tapintását és szagát, nehogy egy percre is visszaszédüljünk valamiféle meghitt mámoros csomagolásba, ami lehet, hogy megnyugtató, de attól még nem fedi a valóságot.
Mégis… vagy inkább mégsem lehet úgy olvasni, hogy két sor után forog az ember gyomra és leteszi. Enyhe nyomást kiválthat gyomortájékon, de leköt, mert ennek a romantikamentes, nyers, olykor nihilista állapotnak is megvan a maga szépsége, magával ragadóan elgondolkodtat.
a ma embere ilyen,
a benső légüres tér,
a személyiség folyamatosságát
öltönyök őrzik,
melyek, ha jó szövet, tíz évig nyűhetők.”
(Töredékek)
Számomra a legérdekesebbek az orvosi gyakorlattal megfogalmazott versei, mint pl. a fent idézett részlet, amiben a boncolás egy asztalon szerepel virágokkal. Persze nem minden műve boncasztalon született.
Számos verse olvasható magyarul és németül az alábbi linken.
Magyar kiadók gondozásában megjelent művei:
Esszék, előadások (Kijárat Kiadó, 2011)
Gottfried Benn versei (Európa Könyvkiadó, 1991)
Föld és vadon. Válogatott versfordítások (Európa Könyvkiadó, 1978)
Gyöngyszemek a XX. század német lírájából. Versek (Magánkiadás)
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
