Az első világháború nem csak az egész XX. századot határozta meg, de árnyéka az új évszázadra is rávetül. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: a világ, amely körülvesz bennünket, valójában 1914-ben született. A véres küzdelem emlékezetét máig a „háborús logika”, a közvetlenül a háborúhoz köthető, a belőle fakadó értelmezések jellemzik: győztesek és vesztesek. Agresszor és áldozat. Demokratikus és diktatórikus.
A háborús világ az ellentétekre épült. A mai Európa és benne Magyarország az együttműködést tűzte ki céljául, s mint tudjuk, nem a múlt értelmezi önmagát, hanem a jelen értelmezi a múltat. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy talán érdemes újragondolni múltunkat, s megkeresni benne azt is, ami a száz évvel ezelőtti idők konfliktusait nem csak a győztesek-vesztesek kettősségében érzékeli.
Új világ születik című kiállításával, amely idén májusban nyílik a Várkert Bazárban, az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság ezt a célt tűzte ki maga elé. Munkánkhoz most az Önök segítségét, hozzájárulását is várjuk. Kérjük, segítsen minket észrevételeivel, javaslataival, hiszen azt szeretnénk, ha múltunk nem számunkra idegen, kötelezőnek tekintett emlékezeti rituálé lenne, hanem önazonosságunk részévé válna.
1914 és 1918 között, a modernitás „őskatasztrófájának” kezdetén, új világ született.
A „boldog békeidők” polgári berendezkedését a technicizált, iparosított és világméretűvé terjedő világháború elsodorta, hogy a helyébe egy másfajta világot helyezzen.
Az első világháború során és a rákövetkező, nem túl hosszú életű rendezés révén a korábbi, szilárdnak gondolt állam-keretek drasztikusan megváltoztak (birodalmak bomlottak fel, dinasztiák vesztették el trónjukat, évszázados határokat szabtak át), a kontinens gazdasági egysége felbomlott, a kultúrában és közgondolkodásban drámai változások mentek végbe. Röviden azt is mondhatjuk, hogy a csatatérre a XIX. század végi mentalitással szállították ki a katonákat, akik közül a szerencsések XX. századi lélekkel tértek vissza. Bár az első világháború előtt már tapasztalható volt egyfajta művészeti és ideológiai erjedés (Nietzsche és Bergson gondolatai, a szocializmus és a forradalmi szindikalizmus megjelenése, a művészeti avantgárd törekvései), 1917/18-ban e tekintetben is radikális fordulat következett: kialakult a kommunizmus és a fasizmus. Mindez nem független történt a háború során gyakran államilag szervezett gyűlöletpropagandától, a csatamezők mészárlásába beletörődő közönyös hangulattól és a hagyományos társadalmi korlátok és erkölcsi gátak leomlásától.
A világháború abból a szempontból is jelentős változást generált, hogy az állam, a társadalom és a gazdaság ettől kezdve nem úgy működött, ahogyan korábban. A front mozgósítása mellett ugyanis a hátországot is mobilizálták, a társadalmat a háborúra való tekintettel fokozottabban szervezték meg és ellenőrizték, valamint megjelent a gazdasági tervezés, illetve a javak és szolgáltatások központi elosztása. Az állam korábban csekélyebb irányítási és szervezési jogköre 1914 és 1918 között fokozatosan kibővült, amely ennek negatív következményein túl együtt járt a háborús károsultak (hontalanok, hadiárvák és hadiözvegyek, rokkantak, sebesültek, veteránok) gondozásával, amely már a jóléti állam megszületése felé mutatott.
Európának nemcsak belső viszonyai, hanem külső kapcsolatai is megváltoztak, méghozzá már a háború második felében. 1918–20-tól pedig még inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a kontinens elvesztette a korábbi évszázadokat jellemző dominanciáját a világban. A háborút lezáró rövidlátó rendezési kísérlet – vagyis a versailles-i békerendszer – csupán húsz évig tartott ki: Európa 1939-ben belépett a második világháborúba. 1917-től sejlett fel a század második felében állandósuló kétpólusú világ: a hidegháborúban egymásnak feszülő amerikai és szovjet hatalmak ugyanis ebben az évben szólnak bele az európai történelembe – az Egyesült Államok a háborúba való belépéssel, a kommunista világ pedig véres születésével. A vesztfáliai békével létrejövő, majd a Szent Szövetség békeművével stabilizálódó Európa 1918 után gazdaságilag széttagolódott. Jellemző adat, hogy az európai államok közötti gazdasági kapcsolatok intenzitása a ’70-es évekre érte el az első világháború előtti szintet.
