Sophia

Herbstwerk / Az ősz műve

Figyelem, ahogy a nap vörösréz korongja alászáll
Magamhoz ölelem a sötétet, magamhoz ölelem a hideget
Téli táj bontakozik ki előttem
- Hagyj el itt engem - kérem Istent
Engedd, hogy egyedül sétáljak a csillagok alatt
Az ezüst hold alatt
Itt ölelhetem csak magamhoz azokat, akiket szeretek
Itt adhatom meg neked, amit szeretsz
Amire neked és nekem is szükségem van

Amikor a trombita az egész világon riadót fúj
Hátradőlök, s a csapást várom boldogan
Az emberiség végre megfizet mindenért
Tűz fog teljesen elégetni titeket
Én pedig nevetek majd, s az igazságot ünneplem
Minden kín, amit okoztatok
Minden mohóság és gyávaság lesújt most rátok
Én pedig iszom majd, és táncolok
Ünneplem az egyetlen igazságot