A sirály nevetése | Mávahlatúr

A kis izlandi faluban minden szürke. Szürke lepelbe burkolóztak a nők, a házasságokat szürke kór falja fel, a nászágyat szürke por lepi. A lég ólomsúlya is szürke, a tenger sós illatának és a hidegnek elegye. Mindenhova beférkőzik, megfullad, aki túl sokat szívja. Álmatlan hajnalokon hallani lehet a sirály nevetését, kegyetlen, gúnyos nevetést.

Freya különös lényekkel táncol éjente a sziklán, gondolja Agga, a tíz éves unokahúg. Freya gyönyörű és titokzatos özvegy, mindenki csodálja, hiszen alakja élesen elüt a szürke ködtől, és legyűri az ólmos fáradtságot. Magabiztos lépéseivel és büszke tartásával lenyűgözi a férfiakat, akad is számos csodálója. Ő Theodor Björnt, az amatőr költőt választja, hozzá is megy feleségül.
Az angyali arc mögött azonban rejtőzik néhány ijesztő vonás, főként az önzés. Ez senkiben sem tudatosul, csak a kis Aggában, akit egyszerre elbűvöl és megriaszt nagynénje. El is meséli Freya viselt dolgait, -köztük nagyobb bűnöket- a helyi rendőrnek, de az nem hisz neki.
Ugyanis Freya ott tartózkodása alatt történik néhány halálos baleset: az egyik nőrokon durva férjének felgyullad a háza, a történet végén pedig a részeg Theodor kitöri a nyakát, amikor leesik a lépcsőn.
Freya karaktere a tipikus "istennői" szerep( ezt már neve is mutatja: Freya a germán mitológia kétes megítélésű szerelemistennője): nem gazdag, nincsen nagyobb társadalmi pozícióban, ám ha úgy akarja, bárkit le tud győzni magabiztosságával, és bájával. Ellenségeivel kegyetlenül elbánik, sajnálatot nem érez, látszólag nem tehet semmiről. Még ha alulmarad, végleg akkor is ő nyer, hiszen övé lesz a falu rokonszenve, így megkérdőjelezzük, hogy egyáltalán akart- e győzni. Szeretteivel kedvesen viselkedik, élvezi csodálatukat. Persze, ha ellenkeznek, előbújik belőle igazi énje. A körülötte élőket ügyesen manipulálja,- ezzel legtöbbjük tisztában is van, de ellene már semmit sem tudnak tenni. Talán kötődik bizonyos emberekhez,- mikor gazdag lesz, munkát ad rokonainak-, de ez sem derül ki pontosan, fantáziánkra van bízva.
Közben Agga árnyékként követi a nőt, mindvégig ott van mindenhol, passzív személőként, hiszen környezetében senki sem foglalkozik vele. Az események hatására felgyorsul, és hamarosan el is tűnik gyermekkora. Meg kell hallania, látnia bizonyos dolgokat, az erotikát és a halált. Ezen fogalmak két esethez köthetők, melyek mély nyomot is hagynak benne. Ott van, mikor anyját Freya lebeszéli az öngyilkosságról, és hallja, amint Theodor ördögnek nevezi Freyát. Mindannyiunk életében vannak olyan történések, amelyek kihatnak további létünkre, hatással vannak jellemünkre, hirtelen bekövetkező állapotváltozások: törések, szakadások. Nem kell feltétlenül nagy tragédiákra gondolni, elég egy lassan hulló őszi falevél, vagy egy új személy belépése életünkbe, hogy átértékeljünk bizonyos dolgokat. Vagy akár az élelemre leső sirály nevetése...
Agga gyerekes ártatlansággal figyeli a történteket, aztán egyszer csak ő maga is nővé érik. Amikor már eltűnik a kislányos varkocs, a rendőr elhiszi, hogy a várandós Freya ölte meg Theodort, és kész kivizsgálni az ügyet, bebizonyítani Freya bűnösségét, ezzel együtt Agga családjának bűnrészességét. Ettől Agga megijed, váratlan bejelentést tesz...
Ebben a filmben a többféle szemlélet az érdekes. Ha akarom, egy egyszerű dráma némi erotikával, viszont más szemszögből nézve mutat némi misztikus/ thrilleri vonást, ezekről természetesen az ördögi Freya gondoskodik. Az igazság nem derül ki, Agga kijelentése még tovább bonyolítja a helyzetet.
A filmet Águst Gudmondsson írta és rendezte, a főbb szerepeket Margrét Vilhjámsdóttir, Ugla Egilsdóttir ( ő díjat is nyert egy filmfesztiválon, Karlovy Varyban), és a német Heino Ferch játssza. Kint van a 16-os korhatár, de ez senkit ne zavarjon, hiszen a történet főszereplője pont egy tizenéves lány, az egész helyzetet az ő szemével nézzük. Összességében azt mondhatom, hogy egy különleges filmről van szó. Már csak azért is érdemes megnézni, mert itt mi döntjük el, ki a bűnös, mi is történt valójában. Ez a rendezőtől roppant megtisztelő, valamint egy érdekes játék a fantáziával és a nevető sirállyal.

 

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2012. 11. 26. - 20:01 | © szerzőség: Hegedüs Vera