Tavalyelőtt november 14-én látogatott el a New Model Army hazánkba, az akkori Ráday klubos koncert helyszíne hagyott némi kívánnivalót maga után, de az előadás szerencsére szakított. De lehet-e Sullivanék produkciója élőben gyenge? Két kezem szerencsére már kevés ahhoz, hogy megszámolhassam jelenlétemet itthon és külföldön fellépéseiken, és ha gyengébbek is véleményem szerint az utóbbi sorlemezek, ki nem hagynám a személyes találkozást az immár 30 éve deszkákat koptató bandával.
Ennek a bőrkabátos, foghíjas, csapzott rőzséjű pasasnak ugyanaz a tűz ég a tekintetében kezdetektől fogva, a recept nagyon egyszerű a részéről: hittel muzsikál, ez az élete. Ez hoz lázba rengeteg rajongót, akik turné esetén végigkísérik a zenekart akár fél kontinensen keresztül. Így nem meglepő módon az A38-on is nemzetközi közönség kerekedett (teltházas volt a koncert), mindenfelé angolul beszélő kelta mintákkal teletetovált ’army-pólós arcba lehetett botlani, akik később tornyot építve egymás vállán állva bukkantak fel ismét.
Tulajdonképpen nehéz lenne elrontani egy NMA koncertet, az évek alatt a sorlemezeken annyi nagy sláger gyűlt össze, hogy akár 12 órát is tolhatnának belőle egyhuzamban. Most mintegy másfél órát kaptunk, kezdve a „States Radio”-val, majd rögtön egy lapáttal rádobva a „Get Me Out” pörgött, szépen sorakoztak a nagy nóták: „War”, „High” „White Coats”, „Vagabonds”, „51st States”, az új címadó dal; „Today is a Good Day”, „Wired”…
Kiváló koncert volt, kiváló közönséggel. Pedig hétfő, ennek ellenére ez az este, egy jó este volt. Sok ilyet még.
Akasha fotói + video
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
