Új Látásmód Fúzió II.

Továbbra sincs kompromisszum!

Szelevényi Gellért és Várpalotai Tamás: - A köztudatból talán a hosszabb hallgatás okán már-már kikopott az ÚLF zenekar neve. Újabb generáció is felcserepedett azóta. Nem felesleges hát, ha a „genezisről” a „Rottenbiller utcai műhelyről” kezdeti évekről faggatlak.

Új Látásmód Fúzió: „A Műhely”: az Új Látásmód Fúzió alapítása a nyolcvanas évek legvégére datálódik. Zenekarnévként már ekkor, a kezdetek kezdetén használtuk Rezidencz Jenő barátrommal.
Később egyre nyilvánvalóbbá vált mindannyiunk számára, hogy az Ú.L.F. nem csak egy zenekar, hanem egy művészeti platform (ez alatt a valódi művészetet értem, s nem a „hivatalos művészkörök kóklereit”), egy óriás „project-halmaz” esszenciája:1989-97-ig rengeteg különböző stílusú zenei projectet működtettem, különböző zenészkollégákkal (Holnap Társaság, Post Festum, Hullámsír, Távolodó Emlékek).
Ezekkel párhuzamosan 92-98-ig rendszeresen jelentkeztem önálló albumokkal, melyek limitált kazettán jutottak el az érintettekhez. Ezeknek, a mára már „kultikusnak” számító anyagok jellegzetessége volt az összetéveszthetetlen, különösen rideg G.K.- stílus.

A különböző projectek és a szólóanyagaim dalai lettek később áthangszerelve, és ez a repertoár alkotta a Fúzió talán leginkább ismert „arcát”, amit mi magunk közt úgy neveztünk, hogy „A Fúzió Cabaret”.
Páratlan és kultikus anyag. Gyönyörûen felújított tételek, karöltve az - egyes kritikusok szerint "néhol rendkívül cinikus, de vakítóan valóság-tükrû" – dalokkal a "A Zavarbaejtés korszakából”. A lélek legbensőbb rezdüléseitől a metróöngyilkosságokig, tabuk nélkül szóltunk minden minket érintő, s megrendítő témáról...
A köztudatban ez a kép él a legélénkebben az Új Látásmód Fúzióval kapcsolatban. És ez nem is baj. Büszkék vagyunk erre a gondolkodásra késztető légkörre…
A Fúziónál minden egyes apró részletnek igen fontos szerepe van a dolgok komplex megértéshez. Sokszor meghökkentő, zavarba ejtő, néhol banális megoldásokkal apelláltunk. Egy önálló, különös világ, egy mindig újabb és újabb jelentéssíkokat hordozó és megmutató univerzum, amely, talán épp emiatt - mindig is nagyon szélsőségesen megosztotta a hallgatóságot.
Egy mondatban összegezve: ez egy lezárt, de örökérvényű életút.
Egy bomlott kor briliáns lenyomatai 15 év távlatából - ínyenc dekadenseknek!

- „Underground” körökben kétféle zenészszemlélettel találkoztam. A vissza nem tekintő, folyamatosan jövőt vizslató, valamint a múltból aprólékosan építkező megközelítéssel. Ez utóbbiba tartozónak érzem az ÚLF munkáságát is. Tévedek, ha úgy látom, hogy 15 év után valahol ott folytatod zenei utad, ahol félbe maradt? Mi volt a hirtelen kivonulás oka?

- Az Új Látásmód Fúzió olyan fejlődési szakaszba jutott, amikor már egyszerûen nem lehetett a jelenleg adott kereteken belül mit hozzátenni. - minden elmondatott, az életmû teljes. Tudjuk, a Fúzió mindig is érzékenyen reflektált az adott jelenre, környezetére, ahogy régebben mondták rólunk, érzékeny receptorok vagyunk. De ebben a széthullott korban ez az alkotófolyamat, reakció ebben a formában és síkon teljességgel lehetetlen a továbbiakban. Már csak a megfagyott szavak csengenek a vég felé...
Most valóban ott folytatódik minden, ahol a kezdeteknél félbeszakadt. De más köntösben, más keretek között.
Folyamatosan dolgozom a „saját univerzumomon". Mint már említettem, a jelenkori külvilág látszatvalósága, szemfényvesztése teljesen hidegen hagy. Egyáltalán nem hatnak rám a jelenlegi történések, kulturálisnak nevezett irányzatok, trendek, épp ezért, a legtávolabbi múltamba tértem vissza. Ahogy már az imént ezt érintettük, itt találtam meg a kapcsolódási pontot a saját jelenemmel, ismét elképesztõ intenzitással törnek elõ a múltból utánozhatatlan, különös hangulatok. Újra feltárulnak a kilencvenes évek elején használt ködös, borongós szintetizátorfutamok, a „Lélekjelenlét” korszakának zárt, feszített, fegyelmet sugárzó ritmusai. Azért említem a „Lélekjelenlétet”, mert ezzel a demóval jelentkeztem először G.K. néven, 1992-ben. Itt találtam rá arra a karakteres hangzásvilágra, ami a mai napig a leginkább jellemzi munkásságomat, s ami talán a legközelebb áll a szívemhez: rideg, puritán, minimalista szerkezetek, baljós, borongós szintetizátorfutamok és az ezekre épülő szikár, meggyőző énekhang. Az egésznek van egy bizonyos „zord romantikus” aurája. Ezen dolgok köszönnek most vissza.
Folyamatosan tolulnak fel a régi érzések, dalok, amelyeknek minden porcikájában ott bujkál az emberi lét metafizikai megfélemlítettsége. Egyszóval visszatértem gyökereimhez, újra üzembe helyeztem a régi masináimat, a "koszos hangú" ritmusgépeimet, a jó öreg analóg szintetizátoraimat, elkapott ismét az ihlet: újra írok, újra tudok írni…
Minden, valami elementáris erõvel születik újjá ezekben a pillanatokban, de sokkal rejtettebb síkokon történik mindez, mint valaha. Privát dalok, átiratok születnek, lét-szaggató kompozíciók rendkívül személyes dalszövegekkel. De ezekről, a folyamatban lévő dolgokról egyelőre még nem árulhatok el többet…

- A már említett hosszabb hallgatás után ismét hallatott magáról az ÚLF. Egy esztendővel ezelőtt a Kompromisszummentes Hideghullám Képviselet vágta meg az ösvényt, majd következett néhány koncert. Új számokat nem ígértél, és a hangzás is maradt a régi. Mint egy helyütt említetted, nem áll szándékodban csak az egykori repertoárból tallózni. Mi ennek az oka?

: - Valóban, új számokat az Új Látásmód Fúzióval kapcsolatban nem ígértem…
Mint azt már említettem, lehetetlenné vált új dalokat készíteni a Fúzió eddigi keretein belül. Marad a velünk élõ halhatatlan repertoár, a velünk élõ múlt.
Természetesen, tesszük a dolgunkat ezután is. Ha megfelelõ helyrõl, megfelelõ csapattól kapunk felkérést, és ismét elérkezettnek látom majd az idõt, közönségünk újra találkozhat velünk élõben. Új dolgokra azonban ne számítsatok az Új látásmód Fúzió-repertoárral kapcsolatban. Kizárólag régi alapokat fogok elõvenni, rengeteg verzió készült anno minden dalból, - sajátos munkamódszer volt ez nálunk- természetesen mindig másképp és másképp. Nem hagyhatjuk veszni ezt a rengeteg kincset a régi idõk aranybányájából. Idõm nagy részét most is az archívumban való szemezgetéssel, a régmúlt újrafelfedezésével töltöm. Ez, az „egyfajta játék az idõvel” a legizgalmasabb dolog most az életemben.
Szánalmas, amikor zenekarok elõrukkolnak önismétlõ, kliséket felvonultató, újat mondani képtelen, bár e szánalmas kor trendjeit követõ új albummal. Mi nem állunk be a sorba. Továbbra sincs kompromisszum!
Mi nem teszzük tönkre, amit felépítettünk, ellenkezõleg, büszkén állhatunk az értõ közönség elé.

- A mozgolódás az ÚLF háza táján egyértelműen megállapítható. Koncert és honlap, legutóbb egy tatarozatlan romos belvárosi lakásban szervezett fellépés. Mi a nekilendülés mozgatórugója, tudatosan felépített eseménysor ez, vagy spontán akció?

- Hogy tudatos lenne –e? Semmiképp…
Egyszerűen így jöttek össze a dolgok, és ennek nagyon örülünk, hogy ilyen élénk az érdeklődés irántunk.
Örömmel és optimizmussal tölt el a jövőbeli új terveimmel kapcsolatban is, hogy szinte biztosra vehetem, hogy ez a „kemény mag”, ez a remek „értő közeg”, -kik az ínséges idők, a hosszú hallgatás ellenére is kitartottak mellettünk- érteni, értékelni fogják a jövőt is….
Visszatérve a lakáskoncerthez, egyszerűen nem tudtunk ellenállni ennek a remek felkérésnek. Amúgy csodálatos volt ez a buli, és most egy közelgő Gyár-fellépésről is szó van, vendég előadókkal karöltve. Izgatottan várjuk !

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 03. 21. - 11:41 | © szerzőség: Gelka