Pornography

Az alábbiakban az augusztus 13-án a Szabad az Á-ba látogató (Batcave! party) Pornography zenekar frontemberével és alapítójával, Kisduda Árpival olvasható interjú.

Szelevényi Gellért: - Ha valaki egy feldolgozás-zenekart alapít, feltehetően nagyon erős a kötődése az adott zenekarhoz. Mivel tett ekkora hatást Rád a The Cure?

Kisduda Árpád: - Ez a történet már több, mint 20-éves .1989-ben az életem egy olyan különleges szakaszon és változáson ment át, amit a mai napig mérföldkőnek tartok, és ami nagyjából a mindmáig meghatározza az identitásom jelentősebb részét .A számomra örök etalon Disintegration c.Cure album is köztudottan ebben az évben jelent meg, Első élményem erről a zenekarról, az az ehhez a turnéhoz köthető1989-es kisstadion-os koncert volt, amit még tini Depeche Mode –rajongóként sasoltam végig, 16-évesen. Ekkor még nem lettem rögtön Cure fan, azonban amikor később az albumaikat folyamatosan megszereztem, engem zenei szempontból a hangulatváltozások kitűnő,-senki mással össze nem téveszthető- egyéni ábrázolása volt az, ami lenyűgözött. Aztán-mint kiderült- a dalszövegekben is találtam a személyiségemmel, akkori érzéseimmel összhangban lévő számos közös pontot, nem beszélve arról, hogy az a különc attitűd, amit a Cure képviselt,-és ami valahol engem is jellemzett-jellemez- az nagyon bejött nekem A hangulatában nem feltétlenül mondhatnám, hogy minden Cure dal közel áll hozzám, de ami igen, az viszont nagyon és ahogy érzem, eléggé időt állóan..A feldolgozás-zenekar ötlete szinte véletlenszerűen jött még 2001-ben. Egyszerűen nekiálltunk, játszottuk a dalaikat egyéni szórakoztatásból a próbateremben magunknak, aztán rájöttünk, hogy wazze, ezek elég jól mennek, és erre igencsak rá tudunk érezni. Azóta sajnos persze csak én maradtam abból a csapatból, de erről majd később.

- Úgy is mondhatnánk, hogy a Pornography-t kétszer kellett megalapítani… Tudom, hogy nagyon elkötelezetten és kitartóan dolgozol azon, hogy finomítsd, hitelesebbé tedd a hangzást, milyennek érzed most – közel vagytok ahhoz, amit elképzeltél?

Kisduda Árpád: - Igen , mondhatjuk azt, hogy kétszer alakult a zenekar, ezért már felmerült bennem, az utóbbi időben a névváltoztatás gondolata is, mivel sokáig a 2001-2004-ig tartó szakaszunkhoz kötötték ezt a nevet érthetően. Tulképp. anno 2007-ben, amikor Petiék elmentek, nem volt jobb ötletem, és nem is akartam tökölni új név keresésével, mert úgy voltam vele, hogy mivel az alapmotiváció és a struktúra ugyanaz, és mivel itt nem a személyeink, hanem inkább a Cure-és szellemisége a lényeg, maradjon ez a név. Aztán rájöttem, hogy azért ez nem egészen így van, mert egyrészt Pedro-ékat (nem véletlenül) nagyon a szívükbe zárta az akkori közönségünk, másrészt pedig, még ha a koncepció ugyanaz is, de ez rajtam kívül tényleg egy másik zenekar.A második kérdéseddel kapcsolatban az a meglátásom, hogy egyre közelebb érzem a magunkat ahhoz, amit anno elképzeltem, és hála az égnek, sikerült oda eljutni, hogy nincsenek ebből belső feszültségek, viták, kibékíthetetlen ellentétek a bandán belül. Nyilván én ezt valamilyen szinten mindig is egy hobby-zenekarnak érzem-érezzük, ezért nem is írtunk saját dalt már csak a nevünkből adódóan sem, amit mindenki úgyis a Cure hoz kötne. Tehát ez nem az igazi önkifejezésünk a zenében, de egy olyan érzésvilág-hangulat, amit nagyon-nagyon szeretünk felidézni-eljátszani . Azt gondolom, hogyha szívvel lélekkel, kitartó munkával és nem utolsósorban örömmel csináljuk, hiszem és tapasztalom is az évek során, hogy mindig egyre jobb lesz. .Mindenképpen egy fejlődő tendenciát látok, sőt a zenekarhoz való megítélésben is sokkal pozitívabb reakciókat kapunk a közönség részéről, mint mondjuk két három éve, amikor újrakezdtem ezt az egészet Mi szeretnénk ebből a plafont, azaz a 100%-ot kihozni, és szerintem igyekszünk is mindent elkövetni azért, hogy ez sikerüljön. A Cure dalokból pedig véleményem szerint, aki dark-new wave körökben mozog zeneileg , szinte mindig csak tanulhat, mivel temérdek új zenei megoldást, megközelítést fedezünk fel bennük nap, mint nap.

- Sok változáson ment keresztül Roberték bandája, hogyan válogatsz a repertoárotokba, melyik korszakát preferálod leginkább?

Kisduda Árpád: - Számomra az etalon munkáik mindenképpen a Head on The Door -Kiss me, Kiss me,… -Disintegration hármas, ám totálisan a hangulatomtól függ az, hogy épp melyik dal nyűgöz le, és ebben viszont nem foglalkozom azzal, hogy milyen korszakukból való. Szinte minden érájukból tudnék olyan számot találni, ami megfog, ám ha választanom kell, a kreativitás meg újszerűség-eredetiség szempontjából mindenképpen a csapat nyolcvanas évek-béli munkái a meghatározóak számomra. A repertoárba úgy válogatjuk a dalokat, hogy figyelembe vesszük azt is, milyen jellegű buliba megyünk, esetleg milyen lesz a közönség összetétele, és igyekszünk ahhoz is alkalmazkodni. Ám sohasem hagyjuk ki azt, hogy valami különlegességet, személyes kedvencet be ne szúrjunk. Vannak ugye mindig kötelezőek, amiket nem árt eljátszani, ám ezeken kívül igyekszünk minél színesebb változatosabb blokk-okkal készülni.

- Mi a helyzet most a The Cure tribute-ok háza táján? Korábban számos zenekar működött Európában jobb-rosszabb minőségben… Hova rangsorolnád Magatokat most?

Kisduda Árpád: - Szoktam figyelgetni őket, sőt akikkel lehet, valamilyen formában fel is próbálom venni a kapcsolatot, hiszem mégiscsak tesók. A rangsorolást én inkább a hallgatóságra bíznám, döntsék el ők, mennyire vagyunk jók, vagy rosszak a kollégáinkhoz képest. Én-ha lehetőségem van rá- meg szoktam őket hallgatni, aztán láttam –hallottam közülük már jobbat is, rosszabbat is, mint mi, de hogy őszinte legyek nekem ez azért nem számít annyira, mert ennek rengeteg oka lehet. (pl. mennyivel idősebb-fiatalabb az egyik zenekar a másiknál, milyen cuccokat használnak, milyen mértékben van meg adottságuk-érzékük elkapni ezt a feelig-et, stb..). Én inkább örülök, hogy a Cure még ma is ilyen mély hatással van jó néhány emberre, és ha terjesztik a muzsikájukat minél többen, akár ilyen módon is, az már jó. Szerény véleményem szerint, akiknél a zenekar szeretete a fő motiváló erő azok evidens, hogy mindent elkövetnek azért, hogy minél tökéletesebb legyen a produkciójuk. Szerencsére itthon egyelőre csak mi vagyunk ennek a vonalnak a képviselői, aminek valamelyest örülök, de ha történetesen alakulna egy másik Cure tribute, nem lennék rájuk féltékeny, sőt inkább próbálnék velük összehozni egy olyan közös Cure estet, bulit, ahol elosztanánk a dalokat egymás között.

- Nemcsak a Fekete Zajon a Memento Mori színpadán léptek színpadra a közeljövőben, hanem augusztus 13-án a Szabad az Á-ban a Batcave!-ben is. Ez utóbbin speciális szettel készültök, a koraibb anyagból. Mi várható?

Kisduda Árpád: - Igen, ez a buli leginkább a Cure első négy évének munkásságát veszi górcső alá. Pontosabban 1982-ig -azaz a Pornography albumig- állítottuk össze az itt eljátszani kívánt dalokat, amelyek a zenekarnak a nyersebb, post punkos kezdeteitől az elmélyültebb korai dark alapművekig vezető útját ölelik át. Reméljük sok ős-Cure rajongó szívét sikerül megdobogtatni, és nem utsósorban lábát megmozgatni.