The House Of Usher

Időről időre elgondolkodtat az a kérdés, hogy miért is zenél egy adott zenekar. Van, aki a pénzért és a hírnévért csinálja, ők vagy hamar elbuknak, vagy nagyon sikeresek lesznek. Van, aki így szeretné magát kifejezni, gondolatait a zene segítségével próbálja a világ elé tárni, ők sokszor váltanak stílust, gyakran összezavarva ezzel a rajongókat. És van, akit csupán a zene szeretete hajt, nincs kompromisszum, nincs megalkuvás, csak a szívből jövő dallamok.

Nos, sok banda ebből a háromból több kategóriát is magáénak tudhat, de egy biztos, a német The House Of Usher az utolsóba mindenképp beletartozik! 1990 óta töretlen lendülettel, rengeteg akadállyal szembenézve, tucatnyi tagcserén túl is készíti Jörg Bartscher Kleudgen énekes a szebbnél szebb dalokat tartalmazó lemezeit. A zenekar a nevét egy E.A. Poe novella, az „Usher-ház vége” ihlette. Stílusukat tekintve mindvégig kitartottak a gitáros gothic rock mellett, hiába jöttek és mentek a divatos zenék, ők szilárdan csakis a megkezdett ösvényen folytatták útjukat. Lehet, hogy emiatt sem lettek túlzottan híresek, nem tudnak csak a zenélésből megélni, pedig, ha rajtam múlna, én jó nagy szelet hírnévvel, és sikerrel jutalmaznám őket eddigi munkájukért. Pedig, aránylag jókor bukkantak fel, ezidőtájt a goth zenék eléggé nagy rajongótábornak örvendettek, nem csak németföldön, de szerte a világon is. Sajnos, (itthon főleg) lemezeik után eléggé kell kutatni, bár nyugaton már elég jobb a terjesztésük. Ha valaki kezébe kerül egy THOU cd, és meghallgatja, az készüljön fel egy időtlen utazásra; eonokon át repítenek a csodálatos dallamok, megszabadulsz a világ gondjaitól, és csak szállsz, szárnyalsz.... Koncertjeik barátságos, majdhogynem családias hangulatúak, nem a botrányra törekszik a zenekar, és ez manapság plusz pont, gondoljunk csak a sok művért köpködő pózerre. A banda legelismertebb lemezei a „Cosmogenesis”, és az „Inferno”. Ezekben az időkben többet szerepeltek a külföldi sajtóban. Az Inferno lemeztől számítva női ének is felbukkan a lemezeken, és koncertjeiken egyaránt. Utolsó albumuk, a Radio Cornwall is szerencsére jobb fogadtatásnak örvendhetett annak ellenére, hogy picit könnyebb dalok születtek. Sajnos, egyre kevesebb ilyen bandát találunk, kik a régi stílusú zenét követik, és, mielőtt eltűnnek a föld kerekéről, becsüljük meg őket!

DISZKOGRÁFIA:

Albumok:
1994 – Stars Fall Down
1996 – Zephyre
1999 – Cosmogenesis
2002 – Inferno / l’enfer
2005 – Radio Cornwall

Kislemezek:
1993 – Relic ep
1993 – Black Sunday mcd
1996 – Succubus ep
1997 – Earthbund mcd
1998 – To Sow A Storm ep
2000 – split ep with Burning Gates
2004 – Hegemony ( split ep with Fallen Apart)
2005 – Sanctuary ( spit ep with Ikon)
2007 – Conspiracy ( split ep with The Escape)

Válogatások:
1998 – Black Sunday Chronology
2007 – When Our Idols Fall

Bootleg cdk:
1999 – Cerebral Darkness
1999 – Goth Wars
2000 – An Eve With Discord
2002 – Engrammaton
2004 – Il Canto Dell’Oscuritá