Piramisok árnyékában
Forró sivatagok homokjában,
Időtlen piramisok árnyékában,
Letűnt korok emlékei,
Halott emberek víziói.
Próféta ki pusztába kiált,
Földre veti magát,
Le a porba,
Saját kárhozatában.
Az értékek romba dőltek,
A szellemek elmerültek,
Halva született jövő,
Megfagyott jeges tér -idő.
Az EMLÉKEK haldokló testét
Dühös gépek tépik szét,
Utolsó agóniájában
Felordít, mindent megátkozva.
Sikoltó emlékképek,
Sötétben bolyongó szellemek,
Kimúlt istenek tetemei,
Megölt világok törött cserepei.
De rozsdásodik már e dicső gép,
Korrózió marja testét,
Átoktól sújtva pusztítja magát,
Zabálja önnön szárnyú farkát.
Üres arcok, halott lelkek,
Kifordult szemek, rothadó testek,
Mindent elveszítve
Csak süllyednek, csak süllyednek.
Megjelent a Tajtékos Sorok I. számában
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
