Dorner Gabriella versei

1.

Mérgező csók
Ajkamat illető foszló
Lehellettől ízlő kámfor
Védő halotti
Torban
Szeretni vágyó
Sóhaj
Ne engedj soha
Óhaj

2.

Nyamvadt test!
Sivatagban folyó alvadt vérembe harapsz?
Vagy fortyogó nedvem ízére gerjedsz?
Csak hiszed, hogy erősebb vagy!
Fájdalmam tisztává tesz
Téged elhamvaszt
Ölelésre vágysz?
Csak hazudtold önmagad...

Terhes álmatlanságban vajúdom
Enyhület burkot nem repeszt
Nekrózus köldökcsonkom elfeledett reményekhez vezet
Hús-bőrt öltött lelkem rákos daganat tapasza lett
Elhervadt
Mégis újjáébredt!

3.

Jeges düh-cseppekkel töltődő retina
Önnön valóságát fagyassza
Állóképek sorozata
Érzések szemfedővel nyugtatva

Bukott Angyal lépte mellettem
De elsuhan
Szárnyával megsimít
De arcom öntudatlan

Hol vagy Te mozdulatlan?

Ki itt mész
Lelkem kulcsán betérsz-megélsz-átélsz-átmész-meglépsz
Feltépsz Révész!

4.

Néha révetegen nézem
Most látom
Néha álomba lépve félem
Most kérem
Öltöztesd csupasz én-képem
Hogy peremszélen vonagló táncba hívó testem
A Végtelenben
Beléd élvezhessen!

Hát nem hallod?
Érted kiáltok: Élet!
Egy tökéletes napért...
Mikor csókoddal kivetsz magadból
S én újra érzek

5.

Nem érted a Kínt
Tested félted!
Nem érted a Szót
Lelked véded!
Fekete álomvilág
Benézek
Egy Más embert érzek
Észrevett!
Fülembe suttog: bevégzed ha féled!
Elhallgat
Elfoglalt
Belső örvényeimben kutat utat
Már-már odavész
De elnyögi: Te vagy ki fullad!

6.

Nem kell senki mert nem kell semmi
Nem kell a késed és nem kell hogy értsed
Nem kell a tested és nem kell hogy vess meg
Nem kell a lelked és nem kell hogy fejts meg
Nem kell a szíved és nem kell hogy védj meg
Nem kell a véged mert nem kell a léted

Már nem kell senki
Már nem fáj semmi