Csendben átölellek,
mint a házsongárdi föld.
Mintha volnék őszi kertben,
pedig minden üde zöld.
Majd ott fenn az ég ölében,
mint a lenge angyalok,
úgy mint régen, kéz a kézben,
lényünk együtt andalog.
Addig itt lenn, bús magányban,
míg reményünk testet ölt,
rád borulva átölellek,
mint a házsongárdi föld.
/Lengyel Loránd: Házsongárdi föld/
Anita fotói
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
