A Wachau egy nagyjából 30 km hosszú völgyszoros Ausztriában a Duna mentén a melki apátság és Krems an der Donau között. Ezen a festői fekvésű területen, a három oldalról meredeken felnyúló sziklák keskeny nyergében építették fel Aggstein várát a Künringerek a XII. század elején.

Azzo, a családalapító a XI. században érkezett Ausztria területére és Wachau környékén telepedett meg. 1100 körül már említik Aggstein várát, mint félelmetes rablófészket. Az elbeszélések hatalmas uraságoknak, velejükig gonosz és kegyetlen rablólovagoknak ábrázolják a vár urait, akik láncokkal zárták el a Dunát, az arra hajózókat kíméletlenül kifosztották, a hajósokat pedig a folyó fölött magasodó sziklavárukba hurcolták.
A Künringer-família a XIII. század elején érte el hatalma tetőfokát. Az osztrák hercegségért folytatott hatalmi harcban összetűzésbe keveredtek az összeférhetetlen és nyughatatlan természetéről elhíresült II. Babenberg (Harcias) Frigyessel és ez megpecsételte sorsukat. 1231-ben Frigyes teljesen lerombolta a Künringerek központi erősségét, a család pedig pár év alatt (a Habsburgok előretörésével) elveszítette minden befolyását.
(Harcias Frigyest is elérte végzete: közvetlenül a tatárjárás után fosztogató hadjáratokat vezetett a magyar királyság területére, de rajtavesztett, a IV. Béla ellen vívott Lajta-menti csatában vesztette életét 1246-ban.)
1429-ben a szintén rémtetteiről híres Georg Schenk von Wald kapta meg hűbérbirtokul V. Adalbert osztrák hercegtől (II. Albertként német, Habsburg Albert néven magyar király 1439-39 között) és újjáépítette a romos várat. Kereken száz év múltán, 1529-ben a Bécs ellen vonuló törökök ostromolták meg és rombolták le, Bécset azonban nem sikerült elfoglalniuk.
1606-ban Anna von Polheim-Parz tulajdona lett, aki ismét elkezdte fölépíteni a várat. Ekkoriban épülhetett a kápolna, melynek fazsindelyes tetőzete viszonylag épen máig fennmaradt.
A harmincéves háború során nem volt különösebb katonai jelentősége, tulajdonosai nem foglalkoztak állagával, lassan rommá lett.
A legendás erősséget a XIX. században „fedezték fel” ismét, ekkor történtek az első kísérletek megóvására. Napjainkban kedvelt kirándulóhely, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a Duna áttöréses völgyére.