Egy egyáltalán nem elfogult és nem kőrocker, norvég szcénát jól ismerő zenei szakértő szerint, ha gitár és dob, akkor ma a Staer a legfontosabb zenekar. Az instrumentális, gitár-basszus-dob felállású, norvég Staer az avant-rock zajos, elsöprően energikus és kínzóan örvénylő ágát képviseli. Precízen lebonyolított váltások és elszabaduló, torzuló improvizációk jellemzik zenéjüket, amelyben ott van minden, ami miatt ezt a hagyományt szeretni lehet. Első koncertjüket a (2005-ben az UH Festen járt) Noxagt előtt adták 2010-ben; zenéltek együtt a nálunk többször járt, a Jüvel is közösködő Kjetil Moster szaxofonossal.
https://horsearm.bandcamp.com/album/daughters
A brit Poino a noise rock kietlen, éles és száraz megszólalásába sok mindent belecsomagol, a posztpunktól a jazzig. De olyan gyilkos humorral, hogy soha nem tudhatod, hogy egy groove-os basszus vagy egy ellágyuló zongorafutam, netán egy kibukott kiabálás nem bizonyul-e átverésnek. "Jazznek túl súlyos, rock and rollnak túl töredezett, bármi másnak túl önfejű" - mondják magukról.
https://poino.bandcamp.com/
A derTANZ posztpunk-goth drámája mániákus, mocskos és veszélyesen groove-os, véresen komoly és véresen idézőjeles: a legizgalmasabb dolog, ami az utóbbi években a magyar rock határvidékén történt.
https://dertanz.bandcamp.com/
A Norms hardcore-punk, de rövid és lényegretörő számaikban a megszólalás legalább annyira fontos, mint maguk a dalok: a zene zörög, torzul, kavarog, elnyeli önmagát, és ezzel ki is kerül műfaji gettójából.
https://normsbp.bandcamp.com/
Belépő: 1000 HUF
