The Koffin Kats: H.J.B bár

A meghirdetett nyolc órás kezdésre jó 100 ember gyűlt össze a Henry J. Bean's bárban. A helyiségbe belépve megpillantottam a nem túl nagy emelvényt, mely színpad gyanánt szolgált. Szerencsére mindkét banda tökéletesen elfért az aprócska alkalmatosságon. Bár, még javában folyt a készülődés, hallani lehetett olyan híreket, miszerint tíz órára véget kell vetni a bulinak, nehogy csendháborítás kerekedjen ki a dologból. Kissé elbizonytalanodva néztem az órámra, hogy ez bizony nem lesz egy hosszú koncert!

Nagyjából 20 perc késéssel indított a honi SHADOWBIRDS zenekar. A trió kertésznadrágban és hoki maszkkal az arcukon lépett fel, kissé Péntek 13 jellegű hangulata volt megjelenésüknek. A hoki maszk miatt nagyon hasonlítottak a film főszereplőjére, Jason-ra. Róluk azt illik tudni, hogy az énekes/gitáros Shadowman egy másik psychobilly bandában is játszik, ez a formáció pedig a THE SILVER SHINE.

Mivel a Shadowbirds eddig egy ep-t tudhat magáénak, az "Unexpected" című kiadvány mind a 4 dalát elnyomták, és talán még mást is, de előadásuk így sem haladta meg a fél órát. A gyors beállás miatt nem a legtökéletesebb hangzást produkálták, viszont dinamizmusban nem volt hiány! Cherry Chainsaw a törékeny termetű nagybőgős hölgy hangszerét nem igazán lehetett hallani, pedig ennek a zenének ez a lelke. Mindenesetre jó volt látni a gyengébbik nem képviselőjét egy ekkora hangszerrel. Shadowman hangja tökéletesen passzol zenéjükhöz, kissé karcos, hamisíthatatlan psychobilly jellegű orgánum.
Sajnos a közönség csak állt és nézett, pedig egy pogót minimum megérdemeltek volna (legalább a The Monster című dalra!) a tapson kívül. Nekem viszont tényleg tetszettek az ott látottak és hallottak, remélem gyakrabban is lesz alkalmam megtekinteni őket!

A KOFFIN KATS egyenesen Amerikából érkezett, és turnéjuk egy állomása szerencsére Budapesten volt. Ők sem sokat szöszöltek a hangzás beállításával, egy cigire épp hogy volt időm a két banda közt, és már kezdték is a show-t. Ők is trióban nyomultak a kicsiny színpadon, énekesük kezelte a bőgőt, mely ha jól megfigyeltem, egy része alumíniumlemezből készült, vagy csak a borítása volt fémes jellegű. Vic Victor vékony agyontetovált igazi frontember, aki hangszerét sokszor feje fölé, hátára emelve és még rengeteg pózban kezelve pengette, hangja zseniális, tökéletesen passzol a zenéhez. Mellette egy tarajos gitáros tépte még a húrokat, ő Tommy Koffin, ő még "óóóó-zós" énekével fokozta zenéjük hangulatát. A dobokat E-Ball kezelte, és néha ő is részt vett a csordavokál megteremtésében. A dalok közt nem igazán tartottak szünetet, emiatt kissé összefolyt produkciójuk, bár így is élvezetes volt. Három lemezükről sok dalt játszottak, a végére a közönség is belelkesedett, és az utolsó 20 percben volt egy kis pogó az első sorokban. Felhangzottak a legszebb Koffin Kats "slágerek", mintha egy amerikai klubban találtuk volna magunkat, nagyon hangulatos előadásban volt részünk! Volt V-8 Nightmare, vagy For The Hire For The Waynos, Vampires Curse, stb., még egy feldolgozást is nyomtak: az Ignite című dalt a DAMNED-től. Közben Vic Victor vitte hátán a produkciót, eszement vehemenciával énekelt, grimaszokat vágott, próbálta buzdítani, a lusta nézőközönséget. A koncert fele tájékában vagy felrepedt a feje, vagy valami festékkapszulát nyomott homlokához, nem tudom, de jól mutatott minden esetre... Közben a nagybőgőt emelgette, felállt rá, lóbálta, a végén elvette Tommy Koffin gitárját, és a két hangszert egyszerre kezelte! Őrült egy műsort produkált, ehhez kétség nem férhet! Kihasználták az időt, és kereken 22.00-kor fejezték be a koncertet.

Nagy örömömre szolgált, hogy két ilyen remek bandát tekinthettem meg aznap este, remélhetőleg az ott lévők is legalább annyira élvezték az előadást, mint én! Néha jó egy kicsit kitekinteni a gothic világból, és erre egy psychobilly/horrorpunk koncert a legtökéletesebb alkalom!

Gelka (Shadowbirds) Akasha (Koffin Kats) fotói