„A megismerést, az isten boldogságát csak a gyönyör adja számunkra. De lehet-e beszélni arról, hogy az isten boldogsága csak egy pillanat? Igen: ő ennyit adott alamizsnaképpen az ostobáknak és a gyáváknak. de akik többet érdemelnek - mert többet akarnak -, azoknak megadatik, hogy megrabolják az öröklétet vitéz és nemes kockázattal. - A lét esszenciája olyan drága portéka, amelyből egész nemzedékek évszázadok alatt kapnak - egy órát. Aki ebbe belenyugszik, az belenyugodott abba, hogy meghaljon, mielőtt megszületett. Aki azonban valójában emberré tud lenni, és számot vetett magával, mint méltóságához illik, az raboljon magának mindennap tizennégy órát. Ez a tizennégy óra egyenlő négyszáz generációnak nyolcezer éves életével. De számítsunk csak ötezret. Egy nap alatt tehát ötezer esztendőt élek. Egy esztendő alatt ez körülbelül kétmillió évet jelent. Föltéve, hogy az ópiumszívást mint kifejlett, erős férfi kezded, és nagy gondot fordítasz testi épséged fönntartására, amelyet legjobb ügyes orvosra bízni, tíz esztendeig elélhetsz. És ekkor húszmillió éves korodban nyugodtan hajthatod fejedet az örök megsemmisülés jeges párnájára.” (Csáth Géza: Ópium - részletek)
Csáth Géza az egyik legmodernebb szerzőnk... Kosztolányi gyönyörű szavaival szólva: „élesre fent késeket rejtegetett a szívében”. 1888. február 13-án született Szabadkán, apja dr. Brenner József ügyvéd, anyja Decsy Etelka. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott; kitűnően hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor első zenekritikái a Bácskai Hírlapban megjelentek. Édesanyját korán elveszíti, félárván végzi gimnáziumi tanulmányait, majd az érettségi után egyből Budapestre kerül orvostanhallgatóként, miután sikertelenül felvételizik a Zeneakadémiára. Ekkor már számtalan díjat nyert Aranyról, Széchenyiről, Vörösmartyról írt dolgozataival. Az 1904-ben írt A kályha c. elbeszéléséről elismerően nyilatkozik Bródy Sándor is a Jövendő szerkesztője. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére tárcákat, bírálatokat, zenekritikákat ír a Budapesti Naplóba, majd a Nyugatnak is munkatársa lesz. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozik. 1908 tavaszán jelenik meg első novelláskötete A varázsló kertje. Miután befejezi orvosi tanulmányait, a Moravcsik Ernő által vezetett ideg- és elmeklinika gyakornoka lesz. az év folyamán megjelent az Albíróék és egyéb elbeszélések című kötete a Mozgó Könyvtár sorozatban.
Egy esztendővel később 1910. április 20-án, hajnalban, miután előző nap a tüdejét vizsgáló orvos a tuberkulózis tüneteit vélte felismerni nála, első ízben döfi magába a morfiumos fecskendőt. Még ebben az évben fürdőorvosi állást vállal az ótátrafüredi szanatóriumban; tulajdonképpeni célja saját tüdőbetegségének kezelése. Itt ismerkedik meg későbbi feleségével, Jónás Olgával. 1911-ben a pesti Magyar Színház műsorra tűzi a Janikát és a Hamvazószerdát; megjelenik a Délutáni álom című novelláskötete, és a zenei írásaiból válogató Zeneszerző portrék. Ekkor már Stószon fürdőorvos, itt írja Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa c. elmeorvosi szakkönyvét. 25. születésnapján felvételét kéri a Martinovics szabadkőműves páholyba, és felvételt is nyer. Az év folyamán jelenik meg a Schmidt mézeskalácsos című novelláskötete, elmeorvosi szakkönyve, valamint németre fordított Puccini-tanulmánya. 1913-ra egyre nagyobb morfiumadagokkal él, s véglegesen a szer rabjává válik. Június 19-én feleségül veszi Jónás Olgát -tőle később lánya is születik- s a nyarat még fürdőorvosként Palicson tölti, de ősszel kénytelen bevonulni a Liget Szanatóriumba, zárt intézetbeli elvonókúrára. Az év végén gyógyulatlanul hagyja el a kórházat, ekkor jelenik meg Muzsikusok című novelláskötete. 1914 júniusában végleg szakít Budapesttel. Ismét orvosként vállal munkát, majd a világháború kitörésekor behívják katonának. Előbb a déli, majd a keleti frontra vezénylik, de miután morfinizmusára fény derül, felülvizsgálatra küldik. Ismét kényszer-elvonókúra következik, majd egy év szabadságot kap. Amikor végleg leszerelik, súlyos betegen tér haza, ekkor már végzetesen elhatalmasodik rajta az önpusztító morfinizmus. Földesen, majd Regőcön működik, mint községi orvos. 1919. áprilisától a bajai elmebetegosztály kezeltje. Rettentő kínokat él át, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatja. Júniusban megszökik a kórházból, és hazagyalogol Regőcére. Július 22-én három revolvergolyóval megöli a feleségét, majd megmérgezi magát és felvágja az ereit. Ám megmentik az életét, s a hozzátartozói kérésére a szabadkai kórház elmebetegosztályára kerül. Innen ismét sikerül megszöknie, s Pest felé indul. A Jugoszláv határőrök megpróbálják feltartóztatni, ekkor -szeptember 11-én- nagy mennyiségű Pantopont vesz be és meghal.
Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia „diabolikus” írók hatása érződött; később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Írói képzeletét többször az idegbeteg emberek groteszk, zilált lelkivilága izgatta, s mindenben a dolgok gyökeréig kívánt hatolni /Egy elmebeteg nő naplója/. Az emberi lélek mélységeit, új tájait térképezte fel, s elemzőkészsége a modern lélektan eredményeit is felhasználta. Kereste a különös, borzongató eseteket, a megdöbbentő történeteket /Anyagyilkosság, Fekete csönd, A vörös Eszti, A kis Emma, A varázsló halála/. A korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája hűvös elemzőkészséggel párosult. Kosztolányi írta róla: „Csáth Géza orvos. Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése és a haragunk, az ambíciók idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre.”
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
