A Vértes nyugati szélén található Csókakő várát valószínűleg a tatárjárás után építtette az itt birtokos Csák nemzetség.
Anjou Károly Róbert felismerte az erősség stratégiai fontosságát, ezért 1326-ban a Csák nembeli István fiaitól csereképpen átvette Csókakőt Gesztes, Bátorkő és Csesznek váraival együtt. Ettől kezdve egy évszázadon át királyi vár, majd 1430-tól változtak tulajdonosai.
A törökök 1543 augusztusában foglalták el először, ezután többször cserélt gazdát.
Buda visszafoglalása után egy évvel, 1687 őszén magyar huszárok vonták ostromgyűrűbe, majd a lovasság támogatására Esztergomból Csókakő alá érkezett a Buda ostromában is tevékeny szerepet vállaló, félelmetes és ördögi szerkezeteket gyártó tűzmester, Tüzes Gábor ferences szerzetes is. Három gyújtóbomba belövése után a mintegy kétszáz fős török védősereg megadta magát: 1687. október 16-án Csókakő végleg felszabadult a török uralom alól.
Néhány évig még várbörtönnek használták, török hadifoglyokat helyeztek el benne egyetlen zsoldos felügyelete alatt, de hadi jelentősége végérvényesen megszűnt. Tulajdonosai nem törődtek a sérült vár kijavításával, majd egy villámcsapás megpecsételte sorsát: rohamos pusztulásnak indult.
A hatvanas években történtek az első kísérletek megmentésére, majd a kilencvenes évek közepétől folyamatosan dolgoznak (2006-os és 2009-es látogatásunk alkalmával is) helyreállításán.
