Detrekő várának romjai a Kis-Kárpátokban találhatók.
V. István magyar király emeltethette határszéli erődítményként a legnagyobb ellenségének számító II. Ottokár cseh király ellen az 1270-es évek legelején. 1273-ban Ottokár csapatai ostrom alá vették, de a helyőrség sikeresen védelmezte a várat a felmentő sereg megérkezéséig.
A központi hatalom ellen fellázadó Kőszegi-família az 1290-es években rövid időre birtokba vette az erősséget, majd újra királyi kézre került.
Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros években valószínűleg Csák Máté tulajdona volt. Károly Róbert 1328-ban szerezte vissza, a további évtizedekben a pozsonyi ispán igazgatása alá tartozott.
1386-ban a magyar trónra törő Zsigmond brandenburgi őrgróf más erődítményekkel együtt Detrekőt is elzálogosította Jodok és Prokop morva főuraknak. Miután azonban sikeresen elnyerte a trónt, ez utóbbi nem akarta visszaszolgáltatni, ezért a magyar csapatoknak ostromban kellett meghódítaniuk a magas hegyen emelkedő várat.
A XV. század második felétől gyakran változtak tulajdonosai, magukénak mondhatták a Serédyek, a dúsgazdag Fuggerek és nem utolsósorban a féktelen természetükről hírhedté vált Balassa család is. A hagyomány szerint a félelmetes erősséget akkor nevezték el Gyötrőkőnek, amikor e nemes família prominens tagja, Balassa Menyhért rablófészekké tette e várát is, az arra utazókat pedig rendszeresen kifosztották és a várbeli tömlöcbe vetették emberei.
1579-1582 között a várban felállított nyomdában nyomtatta ki több könyvét a kor jeles költője, Bornemissza Péter. (A „Comoedia Balassi Menyhért árultatásáról” című művében ő is Gyötrőkőnek nevezi Detrekőt).
Az 1600-as évek elején a Bakics-família lett a vár birtokosa. 1607-ben Bakics Péter nemesúr megszöktette Holics várából Révay Ferenc feleségét, Forgách Zsuzsannát, akit Detrekőbe menekített. Ebből az asszonyszöktetésből az egész ország közvéleményét foglalkoztató botrány támadt, még az 1608. évi országgyűlésen is külön törvénycikket szenteltek az esetnek.
Az erősséget 1641-ben a Habsburgok feltétlen hívének számító Pálffy Pál pozsonyi főispán vásárolta meg. A továbbiakban ez a főnemesi család birtokolta az erősséget a fennállása ideje alatt, de nem itt laktak, hanem a közeli Vöröskő várában. Nagy valószínűséggel a Pálffy család erősítette meg a várat két ágyúrondellával. 1703 után, közelebbről ismeretlen időpontban Rákóczi kurucai szállták meg Detrekőt, de mivel a Habsburg csapatok fő erőssége Pozsony közel esett a várhoz, a felkelők nem tudták sikeresen megtartani. 1706-tól újra a császárhű Pálffyak tulajdona lett, ezért 1711-ben, a szatmári békekötés után elkerülte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot. A hegyi sasfészek a háborús idők elmúltával főnemesi szállásnak már kényelmetlennek bizonyult, gondozás hiányában romosodni kezdett, azóta sorsára hagyva uralja a környéket.
