Gothic.hu | Detroit: A sötét gótika városa

„Bízzunk jobb sorsában, hamvaiból fel fog támadni” (A város hivatalos mottója)

Ha valaki 20-30 évvel ezelőtt a város nevét emlegeti, akkor mindenkinek az autóipar, a techno zene, esetleg focicsapata ugrott volna be. Mára a helyiek nem túl nagy örömére, a pusztulás virágai lepték el a várost, hol páratlan hangulatú helyeket alkotva, hol pedig szépség nélküli rommá változtatva azt. Írásomban főként Detroit ábrázolását szeretném bemutatni a művészeten keresztül, amely néha előre is jelezte mindazt, ami történni fog.

Történelem

A települést eredetileg franciák alapították, Antoine de La Mothe Cadillac vezetésével, még 1701-ben. A terület hamar fejlődésnek indult, s 1778-ra több mint 2000 lakójával, az akkori Quebec megye harmadik legnagyobb települése volt. A gazdaság alapját ekkor még a szőrmekereskedelem jelentette. 1760-ban került brit befolyás alá, s véglegesen 1796-ban csatolták az Egyesült Államokhoz, a „Jay-szerződésnek” köszönhetően.
1805-től, egészen 1847-ig Michigan állam székhelye volt. A polgárháborúban (valamint az azt megelőző évtizedekben), a kanadai határhoz való közelsége miatt, fontos szerepet töltött a „Földalatti Vasút”(1) állomáspontjaként. A konfliktusban természetesen az Unió oldalán harcolt, s ezt követően gyors fejlődésnek indult, az ekkori időszakban kapta a „Nyugat Párizsa” becenevet csodás épületei miatt. A gazdaság motorját a fuvarozás, hajóépítés, és a különböző manufaktúrák jelentették. Mindez 1896-ban változott meg, mikor Henry Ford itt alapította meg első üzemét a „Mack” sétányon.
Mikor 1903-ban létrejött a Ford Motor Vállalat, több más cég is felfedezte Detroit kiváló földrajzi adottságait, és gombamód szaporodni kezdtek az üzemek. Olyan autómárkák települtek be, mint: a Packard, a Dodge, a Chrysler. Mindezek pedig, csak megerősítették a „világ automobil fővárosa” becenevet. Itt alkalmazták először (részben a különböző sztrájkok hatására) a nyolcórás munkaidőt, valamint a betegbiztosítás intézményét. Azonban hiába harcolt az északiak oldalán, Detroit az 1920-as években, a „Ku Klux Klan” egyik erődítményévé vált. Itt fontos megjegyezni, hogy az akkori átlag amerikai (pártállástól függetlenül) mai mércével nézve, igen előítéletes, és rasszista volt. Jellemző volt, hogy a feketék és a fehérek, különböző műszakokban dolgoztak a gyárakban. Mindezen indulatok az 1943-as faji zavargásokban csúcsosodtak ki, amelyben 34 ember vesztette életét, 600-an pedig megsérültek.

(1) A „Földalatti Vasút” a rabszolga felszabadításban kulcsszerepet kapó, titkos útvonalak összessége volt. Ezeken keresztül menekültek a négerek, a déli államok rabságából, a biztosságosabb észak felé. Mára több pontja, nemzeti emlékhely.

(„Fehér lakókat akarunk, a fehér közösségünkbe” – felirat a 43-as lázongás idejéből)

A háború utáni időszakban, az élesedő piaci verseny következtében, több autómárka (pl. a Packard) eltűnt a piacról. A 40-es években megkezdődött autópálya építés, pedig intenzív erővel folyt tovább. Az 1950-es évektől a szuburbanizáció következtében, a város lakossága folyamatosan csökkeni kezdett, míg a körülötte lévő vonzáskörzeté nőtt. A rákövetkező időszak a „faji kérdés” jegyében telt. Martin Luther King is meglátogatta a várost, közvetlenül a „Van egy álmom” beszédje után. Az 1967-ben kirobbanó „tizenkettedik utcai” lázadás, még a 43-ast is felülmúlta. A Nemzeti Gárda beavatkozása ellenére 43-an meghaltak, 467-en megsérültek, 7200 embert letartóztattak, 2000 épület pedig megsemmisült. Mindez a gazdaságra is kihatással volt, mivel számos kis és középvállalkozás elköltözött a környékről. 1970-ben az NAACP nevezetű jogvédő iroda, pert indított Michigan állam ellen, a közvetett szegregáció gyakorlata miatt. Mert habár hivatalosan nem létezett, ám az akkori városvezetés számos olyan szabályt hozott, amely mégis elkülönítette a kertváros (előváros) többségében fehér, és a belváros többségében fekete gyerekeit. A pert végül az iroda megnyerte. A korszakot végül 1974-ben, Coleman A. Young polgármesterré választásával zárták le, aki első feketeként foglalhatta a bársonyszéket. Ebben az időszakban fejlesztették igen erősen a „Reneszánsz Centrum” nevű területet, amely mintegy városként funkcionált a városban, felhőkarcoló rengetegével.

(A „Reneszánsz Centrum”, felújítva 2004-ben)

Az 1973-as (és későbbi 79-es) olajválság, megrengette a gazdaság alapjaként funkcionáló autóipart. Ennek hatására több átgondolás született is, mind az autók konstrukcióját, mint a fogyasztását illetően. Az 1980-as években megindult a város revitalizációja, több épületet lebontottak, két nagy új autóüzem is épült, az egyiket a General Motors, a másikat Chrysler szolgáltatta, emellett új apartmanok is létesültek. Mindezen építkezések a 90-es években is folytatódtak, különös tekintettel a belvárosra (ekkor húzták fel a „One Detroit Centert, 1993-ban). A 2000-es években a város több eseményeknek is otthont adott, ilyenek voltak a 2005-ös „MLB All-Star” játékok, valamint a 2006-os „Super Bowl XL”.

Hanyatlás

Detroit hanyatlásának, számos oka van, melyek lassú több évtizedes munka keretében jutatták oda a várost, ahol tart. Ezek, a következők voltak:

1. Az autóipar túlzott jelenléte: Magyarország esetében Ózdot lehetne klasszikus példaként említeni, ahol a kohászatra építették az egész település gazdaságát. Itt az autógyártás játszotta el ugyanezt a szerepet. Ugyan más ipari vállalatok létesültek, ám a húzóágazat mindig is ez maradt. Nem beszélve arról a tényről, hogy „Nagy Hármas” (Ford, General Motors, Chrysler) kiszorította a kisebb, feltörekvő cégeket a piacról.

(Új autók várakoznak szállításra, valamikor a 70-es évek elején)

2. Szegregáció és rasszizmus: Habár kényes téma, de érdemes megemlíteni, az 1924-es bevándorlási törvényt követően, az Európából érkező (többségében fehér) emigránsok száma jelentősen lecsökkent, a munkaigény viszont nőtt. Ennek érdekében kezdték betelepíteni a fekete (és kisebb részben hispániai) lakosságot a városba. A feketék és fehérek közti súrlódások, azonban mindennaposak voltak, melyek két nagy faji zavargásban is megnyilvánultak, súlyos károkat okozva.

3. Szuburbanizáció: Részben a rasszizmus, részben pedig az egészségesebb (zöldebb) lakókörnyezet iránti igény miatt, a fehérek elkezdtek kitelepülni a belvárosból, amely észrevétlenül megindult az elértéktelenedés irányába. Így a város lakossága csökkent, ami miatt kevesebb vállalkozásra volt szükség… stb.

4. Technológiai fejlődés (és szektor átalakulás): Az ipari forradalomhoz hasonlóan, egyre kevesebb ember is el tudta látni ugyanazt a feladatot. Ez az esetleges átképzések miatt pluszköltséget igényelt, vagy továbbnövelte a munkanélküliek számát. Külön ki kell emelni, hogy a nyolcvanas évektől kezdve, a termelő (szekunder) szektor visszaszorult, míg a szolgáltató (tercier) szektor megerősödött, elindítva dezindusztrializáció folyamatát.

5. Növekvő bűnözés: Egy 2012-es statisztika szerint, a 100.000 emberre jutó erőszakos bűncselekmények arányát nézve, Detroit 2123 esetével az országos első helyet foglalja el. A gyilkosságok, betörések és autólopások száma, itt az egyik legmagasabb az Államokban. Érdemes kitérni Kwame Kilpatrick szerepére, aki Detroit polgármestere volt 2008-ig, és jelentős szerepe volt a város tönkretételében. Már első terminusa alatt néhány kisebb botrány tört ki, azonban a második időszak alatt robbant az igazi bomba. A sajtó visszhangzott korrupciós ügyeitől, melyek érintették a városi vízellátórendszert is. Egészségi állapota, valamint a vádak miatt 2008-ban lemondásra kényszerült, majd 2013. október 10-én egy madárfüttyös délelőtt, 28 évnyi börtönbüntetésre ítélték, 24 rendbeli szövetségi bűncselekmény miatt (köztük zsarolás, vesztegetés, adócsalás, és hatalommal való visszaélés miatt).

Művészeti ábrázolások - Könyvek

Elmore Leonard

Elmore Leonard, aki tanulmányait a Michigani Egyetemen végezte, Detroit talán egyik leghíresebb írója lett. Sajnos 2013-ben elhunyt, de művei hihetetlen fantáziával, élettel, és természetesen bűnnel töltik meg a várost. A fent látható könyv például, egy gyilkos nyomozó utáni őrült hajszát dolgozza fel. De jelentősebb írásai, melyek szintén itt játszódnak: „The Hunted”, „Unknown Man #89”.

Kenyatta-sorozat

A négy részes irodalmi mű, az úgynevezett „urban fiction”, azaz városi terepen játszódó történetekhez kapcsolódik. Donald Goines alkotásai, aki feketeként, a faji kérdést lezáró időszak elején kezdte meg munkásságát. Művében, egy „Fekete Párducokhoz” hasonló csoport kerül a középpontba, melynek vezetője Kenyatta. Az ő bűnözői történetüket dolgozza fel, kicsit összeesküvésszerű stílusban, a faji húrokat is megpendítve.

Filmek

Blue Collar (1978)

Ez a 70-es évek végén készült film, habár tartalmaz némi humort, de inkább drámai jelenetekben bővelkedik. A fennálló rendszer (különösen, az akkori „Munkások Szakszervezetének”) kritikája, hétköznapi, nem túl jó sorsú dolgozók szemüvegén keresztül nézve. A film előképe a későbbi nagy korrupciós botrányoknak, és a tehetetlen érdekvédelemnek.

Robocop (1987)

A film Verhoeven habár nem a legnagyobb, de egyik remek alkotása. Detroit itt már a Pokolban van, az OCP nagyvállalat pedig a látszólagos megmentő szerepében, hogy felszámolja a bűnözést, életre hívja saját kiborgjukat a Robotzsarut. A film egy hihetetlenül sötét, disztópikus képet tár elénk, ahol semmi sem az, aminek látszik. A „Media Break” szatirikus, jövőbelátó reklámjai, pedig kerek egésszé teszik mindezt.
Itt ki kell térni az 1988-as „Elpusztíthatatlanok” című filmre (melyet John Carpenter utolsó jó alkotásának tartanak), ott a főszereplő sorstársa, Frank is Detroitból érkezett. Elmondása alapján a „nagyfejesek” lenyúlták a pénzt, miután az üzemek csődbe mentek, és leléptek.

The Crow (1994)

A holló, egyik személyes kedvencem. Az eredeti képregényhez képest több eltérést tartalmaz, ám ezek csak a javára válnak. Kiváló misztikus film, számos valós életbeli eseményből merítve.
1. „Az Ördög Éjszakája”: Nem egy napról van szó igazából. Október 29-e, és 30-a között szoktak az események zajlani. Már az 1940-es évek elején jelentették a különböző bűncselekmények növekedését, azonban csak 70-es években vált a gyújtogatás a program tartós elemévé. 1984-ben már több mint 800 tűzesetet jelentettek, s a csúcspontot a 90-es évek elején érték el. A gonosz hagyomány szerencsére hanyatlóban van, hála egyrészt az önkéntesek munkájának (akik az „Angyalok Éjszakája” néven járőröznek), másrészt a rendőrség erejének köszönhetően.
2. A prostituált Darla: Drogfüggősége jelképe a 80-as évek végén, és a 90-es években tomboló „crack” (és ecstasy) járványnak, mely rengeteg emberéletet tett tönkre.

Mindezekhez hozzájárul a korrupció, a tehetetlen rendőrség, és az igazságosságot kereső maroknyi emberek képe, köztük Eric szerelme, Shelley képében.

További érdekes filmek a városról: Nyolc mérföld, Detropia.

Képeslapok a sötétség szívéből

A bűnözés egyik legfontosabb alkotóeleme, a drogfogyasztás. Miután az USA egyik legélhetetlenebb településévé vált, a kábítószeresek száma is ugrásszerűen növekedni kezdett. A crack mellett, egyébként a heroin vezeti még a top-listát. Egyes (nem-hivatalos) felmérések szerint, Detroit lakosságának közel egyharmada érintett a kábítószerüzletben. Nagy pénzről van szó, így nem meglepő, hogy a rendőrség gyakran nem jut egyről a kettőre.
A táblán található felirat, a következőt jelenti szabad fordításban: „Vigyázat! Ezt a várost ellepték a crack-függők. Óvja értékeit, és imádkozzon az életéért, mert a törvényhozók (előljárok) nem védik meg Önt!” Turistacsalogató, mi?

Az 1893-ban épített, „William Livingstone” ház demonstrálja talán a legjobban, az egykor büszke város legújabb krízisét. A francia neo-reneszánsz stílusban készített házat, aztán sok huza-vona után (egyébként emlékhely volt), 2012-ben lebontották.

Az 1911-ben, neogótikus stílusban épített „Woodward” sétánynál található presbiteriánus templom, mára nemzeti emlékhely Az épület 2010 óta elhagyatott, s a hírek szerint, hajléktalan szállóvá akarják alakítani.

Az 1928-ban épített, 18 emelet magas épület, az 1970-es évek óta áll üresen. A detroiti lakosok, úgy néz ki sosem rajongtak igazán a kultúráért. A spanyol-gótikus stílusban formált komplexum, egyébként 2070 ember befogadására volt alkalmas. További sorsa bizonytalan.

Az 1930-as években épült, „Continental Motor” üzem története, kicsit másabb a többiekénél. A helyi lakosság, ugyanis beperelte a gyárat a szag, és a zaj miatt, de elvesztették a keresetet. Az üzem ennek ellenére elköltözött, a létesítmény az 1970-es évek közepétől kezdve elhagyatottan áll.

Az egykori Michigani Központi Állomást, 1913-ban adták át, s kora egyik legnagyobb épülete volt. Számos híresség megfordult itt (pl. Charlie Chaplin is), ám mára Detroit pusztulásának ikonja lett. Végzetét építésekor szinte belekódolták, mert egyrészt sosem tudták 100%-san kihasználni, másrészt a tömegközlekedés hanyatlása is szerepet játszott ebben. Az épületet 1988-ban adták át az enyészetnek, további sorsa bizonytalan.

Végezetül ezzel a képpel zárnám az írásomat. Az 1966-ban bezárt, „Pfeiffer” Sörfőző üzem képével. Erre csak annyit tudok mondani, hogy ahol a sörre sincs szükség, ott tényleg nagy a baj!