Az Úr 2009. esztendejének február havában a 21-ik napot írtuk, amikor elérkezett az örömteli de egyben szomorú esemény is. A hazai underground stílus, ezen belül is a dark műfaj egyik mai napig legkiemelkedőbb zenekara az F.O.SYSTEM tartotta ezen a napon búcsúkoncertjét.
Mielőtt azonban nekirugaszkodnék az aznap esti események leírásának, egy pár mondatban felvázolnám a banda múltját. Az együttes 1986-ban alakult és mindössze öt éven át működött a magyar zenei életben. 1988-ban kiadták első demokazettájukat /Day Of The Gloom/ címmel, amit aztán követett egy stúdióban rögzített műsoros kazetta 1990-ben, majd ugyanez az anyag 1996-ban látott napvilágot CD formájában is. Egyetlen videoclipet készítettek a "Ne félj" című dalhoz. 1991-ben a Carrot fesztiválon jelentették be a feloszlásukat, azonban az ezalatt eltelt idő alatt hatalmas népszerűségre tettek szert országos szinten, annak ellenére, hogy sokan csak a későbbi években fedezték fel őket. 15 év csend után 2006. február 4-én egy óriási bulival ünnepelték az úgynevezett visszatérést a PeCsa falai között, amelyet aztán követett ugyanebben az évben július 2-án a soproni VOLT fesztiválon való részvételük is. Aztán 2007-ben felröppentek olyan hírek is, miszerint 2008-ban megismételik a két évvel azelőtti PeCsa beli fellépésüket, de az egész dologból nem lett semmi érdemleges. Időközben én is próbáltam utánajárni a dolgoknak, és sikerült is beszélnem a csapat bassszerosával, Jerabek Csabával még két éve egy februári estén, és állítólag a PeCsa buli azért lett lefújva, mert nem láttak elég anyagi vonzalmat a 2008-as buli bejövetelén. Ami viszont jó hírnek számított, hogy tavaly ismét tiszteletüket tették a VOLT fesztiválon, július 4-én éjszaka csaptak a húrok közé a fiúk. Szintén örvendetes, hogy 2009 februárjában megrendezésre kerül a várva várt buli is, igaz úgy néz ki, hogy utolsó alkalommal állnak színpadra a régi dalokkal a srácok.
Végül is elérkezett a várva várt este, úgyhogy lehetett készülődni lelkiekben és testiekben az aznap esti megmozdulásra. Az elővételben kibocsátott jegyek kissé lassan, nem a várakozásoknak megfelelően fogytak, sőt ismerőseim közül is néhányan lemondták ezt a szombat esti programot, ki anyagi gondokra hivatkozva, kit betegség döntött ágynak, az is érezhető volt, hogy az egy évvel korábban lefújt buli miatt többen kételkedtek abban, hogy az utolsó nekirugaszkodás sikeres lesz. Jómagam is parányi kétségek közepette léptem be a PeCsa már sokat megélt ismert falai közé. Igaz, kicsit későn érkeztem, mert az előzenekar már végzett odabent a koncertteremben, de a látvány és a fogadtatás káprázatos és felemelő látványa tárult szemem elé. Úgy is fogalmazhatnék, mintha megállt volna az idő a két évvel ezelőtti este óta. Szinte méterenként tűntek fel a régebbnél régebbi ismerős arcok, a LYUK-as korszaktól kezdve a vidéki kedves embereken keresztül a VOODOO-féle társaságot is beleértve. Szinte beszélgetni sem nagyon maradt időm, nemhogy néhány korty italt magamba dönteni, máris deszkákra lépett a legendás magyar csapat. Mindenki futva igyekezett a pódium felé, minél jobb állásból, szögből végigtekinteni a műsort. A "Még" című dallal kezdődött az este, majd himnuszokként zengtek a mára már klasszikussá vált szerzemények. Az energia, a mondanivaló, a dinamizmus még ma is úgy árad ezekből a nótákból, mintha csak a múlt héten adták volna ki őket.
Megszólaltak a már jól ismert nóták a legnagyobbakat említve: Hold, Öngyilkos Vágyak, Lebegés. A cucc fantasztikusan és pontosan szólt, minden hang a helyén volt, a nagyérdemű pedig minden számot együtt énekelt az együttessel. A csapat tagjai is remekül érezték magukat, látván mennyire fergeteges hangulatot varázsoltak a színpadra.
Mint két évvel ezelőtt a doboknál most is Ganxsta Zolee foglalt helyet, és hihetetlen precizitással nyomta végig a bulit, a másik segéderő, aki szintén szerepelt már a korábbi bulikban Földi Tamás, aki billentyűn, és gitáron működött közre. Az idő hihetetlenül gyorsan repült és elérkeztek a srácok az este fináléját jelentő nótájukhoz az "Utolsó Üvöltés " című szerzeményhez, majd ennek befejezése után levonultak a deszkákról, de az őrület, az éljenzés, a vastaps egyre csak erősödött a sok együttest megélt falak között. Hamarosan visszatért a gárda a színpadra és a legrégebbi nótákkal kedveskedtek a közben teljesen mámorban úszó közönségnek. Végül a "Ne Gondolj Rám" című számmal vettek végső búcsút a csarnok szépszámú lelkes publikumától. Amit nagy hiányosságnak rovok fel a banda számlájára, hogy a régi alaptagok közül (Miklós Péter /dob/, Lakatos György /billentyű/) sem három éve, sem most nem volt jelen egyikőjük sem, nem invitálták meg a nemes esemény alkalmából őket, pedig igazán megérdemelték volna. Szerintem itt is, mint sok más régi csapatnál a személyes dolgok álltak a háttérben. (Tudomásom szerint anno volt ilyen próbálkozás eredeti fellálásban fellépni, de nem működött a szerk.) Viszont ami jó hír az együttes szerelmeseinek, hogy ez az este mind képileg, mind hanganyagilag rögzítve lett, így hamarosan DVD formájában örökre magunkénak tudhatjuk azt az estét.
Az egyetlen klip Ne félj
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
