Az Allerseelen – Toteninsel album a bécsi Gerhard Petak (aka Kadmon) projektjének egyik emblematikus kiadványa, amely a neofolk, az industrial és a misztikus, hermetikus ihletésű zenei világ sajátos ötvözetét kínálja. A cím – Toteninsel („A halottak szigete”) – közvetlen utalás Arnold Böcklin híres festménysorozatára, amely a XIX. század végének szimbolizmusát sűríti magába. A zene ezen képek hangulatát ülteti át hangzó formába: komor, lassan építkező, olykor katonás ritmusú, máskor meditatív és szakrális erejű darabok sorakoznak rajta.
"Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szivére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyu kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon." Rilke
Az albumon a hideg, gépies alapok keverednek a népi motívumokat idéző dallamfoszlányokkal, s a monoton, mantraszerű ének vagy szövegmondás felerősíti a transzcendens légkört. A Toteninsel nem egyszerűen dalok gyűjteménye, hanem egységes koncepciójú mű: a halál, a mítosz, az öröklét és az elmúlás motívumai fonódnak össze benne.
Az album a posztindusztriális szcéna egyik fontos darabja, amely máig kultikus státuszt élvez, és jól példázza, miként kapcsol össze az Allerseelen képzőművészeti, filozófiai és okkult utalásokat a hangzás nyelvén.
"A nagy dolgok megkövetelik, hogy az ember vagy hallgasson róluk, vagy fennkölt hangnemben szóljon róluk."
Friedrich Nietzsche
