Ez a fellépés a Garden Of Delight búcsúturnéjának bécsi állomása volt. A sokakra nagy hatással bíró gothic rock banda 17 éves fennállása után november 1-én sajnálatos módon feloszlik! Bár egy ilyen időszak már volt a banda életében, jó 10 évvel ezelőtt, remélhetőleg az akkori helyzethez hasonlóan lesz még pár éves visszatérés…
Az est előzenekara az osztrák Whispers In The Shadows volt. Nem véletlen, hogy velük kapcsolatban a Cure-t szokták emlegetni, az énekesük Ashley Dayour fizimiskája kiköpött mása az előbb említett banda frontemberének, de zenéjükben is találni hasonlatosságokat. Igaz, „Whispersék” muzsikájának túlnyomó része a klasszikus gothic rock-ból táplálkozik. Nagyjából 21 óra után olyan 15 perccel már színpadon is voltak. Már az ő fellépésük alatt is rengeteg füstöt nyomattak a színpadra, sokszor alig lehetett elöl pár méterre látni, nem hogy rendes fényképeket készíteni. Ennek ellenére legalább szó szerint misztikus fellépésben lehetett részünk. A Whispers In The Shadows hozta, amit tőle elvárni lehetett, igazán jó előzenekar volt, becsülettel eljátszották dalaikat (szám szerint 8-at), melyek túlnyomó részben az idei „Into The Arms Of Chaos” című lemezükről származtak. Olyan 40 perc környékén mozgott fellépésük hossza, mely elég élvezetesnek bizonyult, még elnéztem volna őket egy darabig…
A nem túl hosszú átszerelés közben a Viper Room meglehetősen drága italpultját támasztottuk, kortyolgatva a méregdrága söröket és borokat. Jó hangulatból már nem is lehetett hiány, hiszen az est csúcspontja következett, a Garden Of Delight legénysége által celebrált, mágiával átszőtt gothic rock mise. Ismét a rengeteg füst - koncert elejétől a végéig -, de sebaj, hiszen egy rövid intro („Prelude”) után belecsaptak a húrokba, és az „Illuminate” című dallal kezdetét vette műsoruk. A banda 2 gitárossal, basszusgitárossal, dobossal, és persze Artaud frontemberrel éppen elfért a Viper Room nem túl nagy színpadán. Artaud Seth régi, Nephilim-es időket idéző cowboykalapját katonai jellegű sapkára cserélte, és megint előkerült a Necronomicon-ból Marutukku isten, a művészeteket védő mester pecsétjével ellátott fekete zászló, amely szimbólum a zenekar egyik jelképévé lépett elő (a rózsakeresztes háromszög mellett) az évek folyamán. Aztán kezdetét vette a mágia a színpadon, az ősi sumér misztikától az újkori okkult filozófiáig sorokozott fel a zenekar szövegvilága. Bár különleges színpadkép vagy kiegészítők nem álltak rendelkezésre, a zene volt, ami ezeket az érzéseket felszínre hozta. A muzsika, mely a világ gothic rock panteonjának egyik tündöklő csillaga. Az évek nem múltak el hiábavalóan, a Garden Of Delight, modernebb, zúzósabb hangzású új dalai is megőrizték azt a korai ízt, mely oly sok rajongót szerzett nekik az idők folyamán. A zenekar tagjai füstbe burkolózva Artauddal az élen tolmácsolták felénk művészetüket, bár néha csak a zenészek sziluettje volt látható. A hangzással nem volt gond, szépen fel lehetett ismerni a jobbnál jobb szerzeményeiket: „Levitation”, „Venus Rising”, „The Abyss”, mely a legpokolibb mélységeket mutatta meg számunkra, a csodálatos „Astral Traveller” és „Transmission”, az igazi okkult szárnyalású „Runechild”, az egyik nagyszerű slágerük, a „Play Dead”, vagy a „Bleak Horizon”, és tán a legnagyobb daluk, a „High Empress” is. Ennél a dalnál a hideg futkosott hátamon, nagyszerű érzés volt újra hallani élőben, kristálytisztán jöttek le a dal zseniális zenei megoldásai.
Ezután a csodálatos remekmű után a zenekar levonult a színpadról, majd visszatért 5 dallal. Nem is akármilyen ráadást láthattunk/hallhattunk, hisz oly szerzemények következtek egymás után, mint: „Northern Skies” mely maga a tömény nagyszerűség, „Necromanteion” az időt álló klasszikus, „Reign” az utolsó lemezük legjobb dala, a „Spirit Invocation” csodálatos témái, és legutoljára a „The Seal” felújított verziója zárta a produkciót. Ekkor a zenekar végleg levonult a színpadról. Ennyi lett volna?! Sajnos igen, élőben,kicsi az esélye, hogy újra megadatik látni ezt a nagyszerű bandát! Ennek ellenére jókedvűen, élményekben gazdagon hagytuk magunk mögött az osztrák fővárost, hisz részesei voltunk egy olyan fellépésnek, melyre mindig emlékezni fogunk!
Akasha, Szelevényi Gellért fotói
