Az “eredendő” kép-szeletei és a kozmosz folyamatábrái úgy jelennek meg Vajk merített papírjain, mintha valóban barlangrajzokat látnánk. A papír textúrája is ezt az „elsődleges” alkotói megnyilvánulást sugallja, ugyanakkor nincsenek képzőművészeti indítékai. A most és itt állapotában idéz tízezer éveket zavarba ejtő könnyedséggel. Az alkotásokon a formák s a rajtuk megjelenő lények látszólag a képzelet és a realitás határát súrolják. Hogy valamit nem ismerünk, az nem jelenti azt, hogy az a valami nem is létezik – egy indián mondás szerint. Egy biztos, a képeket elnézve a látható és a láthatatlan világ végkép elmosódni látszik, és nem kell meglepődnünk, ha a képek merengése közben az összes ős szelleme sejtjeinkben morzézni kezd. De az első lépést feléjük, mint minden úton nekünk kell meglépni. Nem tehetsz mást: Tárd ki a tudatod és ismerd meg “eredendő” önmagad! A Memento Mori kiállítása
