Az a szikár szeles idő köszöntött ezen a december eleji estén Budapestre, ami alkalomhoz illően a 30 éves fennállását ünneplő Laibach-ot is megilletheti stílszerűen egy hatalmas vasladikon a Dunán. Vártam a koncerten kívül valamilyen egyéb ceremóniát, hiszen a Corbijn-est és egyéb hasonló koncepcionális rendezvényekkel már bizonyította az A38 szervezőbrigádja, hogy értenek a körítéshez. Így is történt, a számomra újan felfedezett „hátsó hajón” (ez hozzácsatolva ring frissen felújítva az anyahajóhoz) egy műteremben látta vendégül Szombathy Bálintot, akinek művészete egybefonódik a Laibach munkásságával. A vajdasági író-műkritikus Hommage to Laibach c. performansza előtt Laibach film, és svédasztal várta az összegyűlt mintegy 50-60 érdeklődőt, külön öröm (bár nem meglepő), hogy hosszú idő után itt láttam újra Tricepszet is, valamint számos alkotóval sikerült elbeszélgetni Szombathy-ra várva. A rövid előadás szimbolikája visszautalt Jugoszláviára, a Tito-rezsimre, valamint a kommunizmusra, mint totalitárius rezsimre. Milan Fras kivételével az est záróakkordjaként tortavágásra tették tiszteletüket az ünnepelt Laibach-tagok is, nem szoktak ők ehhez, érezhetően nem esett rosszul a gesztus, no nekünk meg az isteni torta, amiből a jelenlévők mindegyikének jutott.
Magáról a koncertről néhány száraz mondatban az elején: szerencsére komoly érdeklődés övezte, teltházasnak tűnt a hajó gyomra. A hajón ezúttal is a legjobban szólt minden, szívem szerint minden nagykoncertet ott néznék meg. Díszítés nélküli egyszerű színpadkép, de minek is ide túl nagy hacacáré? A szokásos vetítés helyettesíti majd úgyis mindezt.
A koncert némiképpen rövidnek tűnt; vagy az idő szaladt csak gyorsabban a szokásosnál? Pedig irtó lassú indusztriális tételekkel indult az előadás, csaknem ezen a fordulatszámon telt el félóra – de mindez csak azoknak lehetett zavaró, akik 30 év után a slágerszámokat, egyfajta hakniturnét vártak. A szerbül előadott szerzemények után lazításként az est folyamán azért elhangzott néhány siker (Tanz mit Laibach, Alle Gegen Alle) de számos koncertélményem után (a himnuszos turné nem tartozik a kedvenceim közé, monumentalitásában pedig volt szerencsém a visszatérő debütáló show-t látni a lipcsei Volkerschlachtdenkmal-nál tűzijátékkal és görögtűzzel) talán a legszemélyesebb ez az este volt. Köszönet a szervezőknek a teljes gasztro-vizuál-audio élményért!
Kerekes Csaba fotói
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
