VILÁGSZTÁROK A ZSENGÉLŐBEN!
Tom Holliston és Simon Wells, a két punk legenda Verőcén! A koncert előtt és után Miki keveR rakja a talpalávalót.
Tom Holliston kanadai punk rock zenész. Elsősorban a Nomeansno és a The Hanson Brothers együtteshez köthető, a Showbusiness Giants mellékprojektet is vezeti, és 2002 óta négy szólólemezt adott ki.
A Nomeansno kanadai hardcore punk együttes volt.
A British Columbia állambeli Victoriában alakultak 1979-ben, később áttették a székhelyüket Vancouver-be. Zenéjükben a hardcore punk, a heavy metal és a jazz elemei egyesültek. Lemezeiket a Wrong Records, Alternative Tentacles, Southern Records kiadók jelentették meg. A "NoMeansNo" név egy erőszak ellenes szlogenből származik. Rob Wright alapította, aki Calgary-ben tanult, és miután visszatért Victoriába, testvérével, John Wright-tal együtt zenekart alapított. Első daluk 1980-ben jelent meg. Egy évvel később 1981-ben megjelent első EP-jük is. Első nagylemezüket 1982-ben adták ki. 2015-ben beiktatták őket a Western Canadian Hall of Fame-be.[1] A NoMeansNo 2016-ban feloszlott.
www.facebook.com/tomholliston/
Simon Wells Angol zenész. Hastingsben született és 1991-ben 16 évesen csatlakozott a Snuff zenekarhoz, akikkel egyből világkörüli turnéra indultak.
Snuff zenekar 1986-ban alakult Angliában. "Nem is gondoltuk, hogy punk zenekar vagyunk, mikor elkezdtük, nyilatkozza Duncan a belső borítóban található cikkben. Azt hittük, a punk halott."
A szigetországban ugyanis abban az időben nemigen mutatkozott perspektíva a punk stílus megmentésére. Az USA-ban pedig annyira underground szinten folyt az egész, hogy annak a híre nemigen jutott el az öreg kontinensre. Ami az egész Snuff-jelenségben a legfurcsább, hogy ők hosszú évekkel a 90-es évek közepére tehető punk reneszánsz előtt már azt a fajta dallamos punk-rockot játszották Angliában, amelyet aztán a NOFX és társai tettek népszerűvé Amerikában. Karrierjük során sok változáson estek át (tagcsere, ideiglenes feloszlás, új hangszerek bevétele, úgymint trombita és szintetizátor). Mindeközben egyre finomodott, csiszolódott a stílus, olyannyira, hogy számaik összetéveszthetetlenek bármi mással, és már pusztán ezt sok zenekar megirigyelhetné tőlük. Tudnak lenni szomorúak és vidámak egyaránt, mindezt viszont olyan őszintén és természetesen adják elő, hogy nem lesz idétlen jópofizás az egészből.
