Moszkva. Az ébredő város zajai. Gyárszirénák és sípok. Emberek sietnek, útjuk célirányos. Munkába igyekeznek. A gyárkapunál fémesen kattog a beeresztő korlát csapágya. Egy-Kettő-Háromszáz-Négyezer. Beindulnak a munkagépek. Fém és verejték. Hangok miriádja zakatol és fújtat. Nagyvárosi szimfónia lüktet az idegekben, forgácsol az agyakban. A XX. századi munkásember mindennapjai…
Filmek iránti rajongásáról, és a Humberstone-ikrek némafilmekhez készített zenesorozatáról röviden beszámoltam már az előző szám hasábjain. „Mélyítve a barázdákat” készítettem el ezt a riportot, mely visszatekint a múltba, de az alkotópáros jövőjét is feszegeti.
Tajtékos Lapok: – Az 1983-as debütalbumtól „When Cherished…” a „Sense”-n keresztül az igazi sikerig a „Duality”-vel és az „An Anatomy of a Poet”-al jutottatok el… Ebben az időszakban a Third Mind, majd a Roadrunner kiadó égisze alatt tevékenykedtetek. Milyen tanulságos élményekről tudsz beszámolni a kezdeti időszakból?
Nigel Humberstone: – Az átigazolásunk a Third Mind Records-hoz nagyon fontos volt, lehetővé tette számunkra, hogy olyan kiadóval dolgozzunk, ahol magabiztosnak mondhattuk és érezhettük magunkat. A „L’esprit” album már itt készült el, és az átigazolás a Sweatbox Records-tól egy természetes és lényeges mozzanat volt számunkra. Élveztük ezt a nagyon kreatív időszakot a Third Mind-al, de a Roadrunner általi átvétel lassan bekebelezte a céget és a szabadságot, amit megalapoztunk. Ezért nagyszerű döntés volt, amikor elváltunk a cégtől, és 1994-ban megalapítottuk az ITN Corporation kiadót. Ennek az időszaknak sok boldog emléke van, és sokan úgy gondolják, hogy ekkor készítettük a legfigyelemreméltóbb munkáinkat – feltétlenül kialakítva az alapot arra, amit mára elértünk.
A „Stormhorse” albumnál már megfigyelhető a filmzenékhez való vonzalmatok. A 20-as évek német némafilm-klasszikusaihoz írtok zenéket. Honnan ez az érdeklődés, szerintetek mennyire sikerülhet hitelesen aláfesteni egy ilyen klasszikust?
A „Stormhouse” kísérletünk volt, hogy zenét írjunk egy képzeletbeli filmhez, majdnem egy dekáddal (= 10 év) azelőtt, mielőtt ez trenddé vált más művészeknél ugyanezt csinálni. A német némafilm (Caligari & Asphalt) választása az Optical Music Series számára, leginkább annak a ténynek köszönhető, hogy a német expresszionista filmekkel nagyon inspiráló és érdekes dolgozni. A filmzenéket is úgy tervezik, hogy a filmmel és a film nélkül is létezzenek/fennálljanak.
Emellett több populáris filmben közreműködtök (Nikita, Profiler, Interjú a vámpírral). Ez szakmailag is kihívás, vagy csak anyagilag éri meg?
A legtöbb esetben a zenéinket egy supervisor választja ki nagy filmprojektekhez való használatra, amely nagy megbecsülés és anyagilag kifizetődő (ez így van rendjén) számunkra. A szakmai kihívás, hogy egy új hangszerelést/partitúrát írjunk egy nagy játékfilmhez – ez az, amit még szeretnénk megvalósítani az „An Ambush of Ghosts”-sal való első kísérletünket követve.
Hogyan vélekedsz Hollywood és a független filmvilág terméseiről? Van kiemelt rendező v. alkotás amihez az ITN a nevét adná?
Úgy érzem mindkettő lényeges. A kreatív független filmkészítők nem lennének, ha nem lenne szükség alternatívákat készíteni a gyenge és előírásszerű / egykaptafa hollywoodi nagyfilmekre. A keresztezéses projektek szintén érdekesek – mint pl. az „Amerikai szépség”.
Élő fellépéseiteket filmszínházban is bemutatjátok, egyidejűleg a film vetítése alatt. Nem ütközik ez technikai akadályokba? Lipcsében is elmaradt a koncertetek…
Habár modern zenei technológiát használunk, megpróbáljuk leegyszerűsíteni a produkció részleteit az előadásainkhoz, mert a legtöbb független mozi nem alkalmas a komplex igények kielégítésére. Például a múltban alkalmazni akartuk a surround hangzást a „Man with a Movie Camera”-nál, de végül befejeztük sztereóra való leszűkítéssel. Lipcsében nem voltak meg az eszközök – ők még az alapvető vetítő berendezéseket sem tudták nyújtani, így a feltételek kizárták a fellépést.
Szeretném kifejezni elismerésemet Dolores előadói tehetsége iránt. Hogyan sikerült összeállítani az albumot, amin történelmi maja és japán, mexikói és jugoszláv költők írásaira komponáltatok? Lesz ennek folytatása is /esetleg magyar népdal vagy vers alapján/?
Érdekes lenne bemutatni a „Lingua Part 2”-t, mert sokan azt mondták, hogy „miért nem használjuk ezt vagy azt a dialektust vagy nyelvet”. De mi leszűkítettük magunkat az anyagválasztással, egyébként a projekt túl nagy és fáradságos lenne. Úgy érzem a dalok kollekciója olyan típusú albumot kínál/mutat be amilyet tervezünk – de ki tudja milyen nyelveket fogunk felfedezni a jövőben.
A koncertbeszámolók egy erőteljesen dobcentrikus előadásról számolnak be. Milyennek képzeljünk el jelenleg egy ITN live show-t? Változatlan ebben Q szerepe?
Egy ITN live show egyesíti az ütőhang-szerek teljes arzenálját, magába foglalva az üstdobot, a zenekari basszus dobot, a menetelő pergődobot, egyesítve a szintetizátorokkal és samplerekkel, mely alatt Dolores Margguerite C. hangja hallható. A live show a dalok egy választékát jellemzi, átfogva az ITN múltját és magába foglalva négy számot az új albumról, a „Groundloop”-ról – a számok ideálisan alkal-masak az élő előadásra. Q néhány évvel ezelőtt Sheffield-ből jött. Ő fontos része marad a live show-inknak (támogatva minket minden turnénkon), de nem keveredik bele tevékenyen bármilyen stúdiómunkánkba az 1993-as „Anatomy of a Poet” album óta.
Végül beszélnétek pár szót az új albumokról, és a jövőbeni tervekről?
Klive Humberstone: – A „Groundloop” a „Deco” és „Lingua” körében van, de az ereje és dinamikája a korábbi albumokra hasonlít, mint „Koda” és a „L’esprit”. Így ez jóval ütősebb és hajtósabb album, de az egyik leglírikusabb is, megvalósítva 5 énekes dalt Dolores-től. Koncepcionálisan az új album az inspirációját a történelemből veszi, megismételve önmagát – ciklikus mozzanatok és ellentmondások. Az album úgy indult, mint a „Celebration of the Drum” /A dob ünnepe/, magába foglalva a nehéz ütős hangzást, amivel az ITN-t összekapcsolták a múltban.
N.H: – „Exhibit”, összeállítva egy mexikói kiadóval együttműködve, az eredeti elképzelések szerint a Dél-Amerikai piacra készült, de az európai limitált kiadás már teljesen elfogyott. A válogatás dokumentálja a pályafutásunkat 1986-tól 1998-ig. Jelenleg a befejező stádiumában tartunk a 4. Optical Music Series összeállításának a „Hindle Wakes”-nek (corp23), amely novemberben lesz kiadva egy turnéval, bemutatva pedig független Nagy-Britanniai mozikban. Ebből egy videó-kiadvány is lesz. A „Hindle Wakes” nagyon időigényes projekt, amely dupla CD-ként lesz kiadva. Ezt követően lesz egy kis pihenő, azután egy nagyon izgalmas projekten kezdünk dolgozni, amit „Engel”-nek hívnak. Szándékosan kevés részletet árulunk el, amit meg lehet találni a website-unkon, mely pár hónapja kikerült az internetre…
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
