"Búcsúzásokból áll az élet, mondta Arszenyij. De ha ezt emlékezetünkben tartjuk, még több örömöt találunk abban, hogy másokkal érintkezünk." A 2021-es év indulásához ezzel a Lauroszból "járványhelyzetbe" illő idézettel kezdi évadát a Gothic.hu. Mint záró olvasmányom az óévben kellő erővel felvértezve nézek szembe az idei év kihívásaival. Kívánom olvasóimnak Laurosz erejét, hitét, kitartását.
A Laurosz egy középkori orosz szent élettörténete, de sokkal több is annál: időtlen könyv az örök szerelemről és az időről, amely talán nem is létezik. Olyan könyv, amely furcsa, már-már elveszett érzéseket ébreszt az emberben: irgalmat, könyörületet...
A XV. századba varázsol bennünket Vodolazkin könyve: az embereket hol pestis, hol éhínség pusztítja, a keresztények a világvégére készülnek, de Kolumbusz közben felfedezi Amerikát... És valahol Oroszországban él egy különleges képességekkel megáldott orvos, Arszenyij, aki sorba járja a pestises falvakat, meggyógyítja, akit lehet, s elkíséri a halálba a gyógyíthatatlanokat. Messze földre eljut a híre, de ő maga sehogy sem lel nyugalmat: tudja, hogy élete nagy bűnét nem lehet jóvátenni. Egyre cipeli keresztjét, szent eszelős lesz belőle, aztán zarándok, aztán szerzetes, újból az emberek gyógyításának szenteli minden erejét... s végül remeteként éli le utolsó éveit. (fülszöveg, rendelés)