"Fekszem a földön"
Csukott szemmel
"Igen! A mennybolt alatt"
És visszatartottam a lélegzetem
Szememet megédesítette a melankólia...
A zöld búza így kiszáradt
Elhervadtak a világ virágai
Jött a nap
Felébredt a kiábrándult
Reménytelen, elfeledett dicsőség
Gyenge ragyogásban elindultak
A kisemberek visszatértek a kunyhókba
Csak a tél tart még
Könny a fehér szemében
És a viharok
Az eső, a virágok és a zöld búza
Kis ijedt emberkék lesnek,
Kifelé a kunyhók ajtaján...
Vékony ujjak érintik a földet
Szomorú kezek, édes szemek
"Igen! Ez a föld a virágok alatt
Minden újra elszárad
A világ összes virága
újra elszárad."
A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2023. 06. 27. - 07:01 | © szerzőség: Gelka
