A környezetemben felízzottak a kedélyek néhány hónappal ezelőtt, amikor felröppent a híre a VHK újboli koncertjének. Több online magazin készített interjút ennek kapcsán a tagokkal, én Molnár Lujót kerestem meg, kérdezve őt egyúttal másik zenekarának, a Cantara-nak visszatérése kapcsán is.
A Vágtázó Életerő április 25-én lép színpadra a Petőfi Csarnokban, a Cantara március 17-én a Filterben és májusban 15-én a Nekromantikán ad koncertet.
Gothic.hu: - Kicsit csend volt körülötted mostanában… Nem hiányzott a színpad és az élőzene?
Lujó: - Természetesen hiányzott, ám az utóbbi időben a színpadi szereplésnél más dolgokat fontosabbnak éreztem. Így például, komolyan foglalkoztam a családalapítás gondolatával is. Ennek az lett az eredménye, hogy magával ragadott a férfiúi szenvedély, és bele is „zakkantam” volna, ha a barátaim nem „csalogatnak” szépen vissza – éppen jókor – a próbaterembe…
- Két vas is a tűzbe került. Beszéljünk először a sokak által ismertről. Hosszú idő után ismét színpadra áll a legendás VHK. A plakátokon viszont azt olvashattuk, hogy április 25.-én Vágtázó Halottkémek idéző koncert lesz, előadja a Vágtázó Életerő zenekar. Kiket láthatunk majd újra a színpadon, és mi indokolja a név megváltozását?
- A Vágtázó Életerő zenekar csaknem megegyezik a legutolsó felállással, tehát Balatoni Boli Endre, Grandpierre Attila, Mestyán Ádám, Németh Fritz László és jómagam ott leszünk a színpadon, és ezt a csapatot egészíti ki a Yava dobosa, Szabó Kristóf. A névváltozás szükséges volt, hiszen a VHK egyik fontos alapítótagja, Ipacs László dobos már nem lesz velünk, ezért vele szemben úgy tartottuk tisztességesnek, ha a Vágtázó halottkémek nevet ő nélküle ezúttal nem használjuk.
- A feloszlásotok óta csaknem tíz év telt el. Milyen erők tereltek Benneteket a visszatérésre?
- Néhányan a szétválás után is tartottuk a kapcsolatot, és rendszeresen kijártunk Zebegénybe, Grandpierre Attila házába. Nagyon aranyos családja van, és gyönyörű környezetben laknak. Egy alkalommal Attila nekünk szegezte a kérdést: nem lenne-e kedvünk újra a VHK-ban játszani? Ez a kérdés persze mindig is ott lógott a levegőben, hiszen bárhova mentünk, ha felismertek minket az emberek, hát rögtön ez volt a téma, azaz hogy mikor lesz megint VHK? Minden ilyen alkalommal hallatlan büszkeség lett úrrá rajtunk, mert éreztük a felénk áradó szeretetet, és egy ilyen érzéshullámnak túl sokáig nem lehet ellenállni... Mondhatjuk tehát, hogy a VHK-ért rajongó fiatalok – olykor túláradó szeretete vezetett odáig, hogy most nagyszabású koncertre készülünk.
- 2001 óta nem álltatok színpadon. Mi vezetett fél évszázad után a feloszláshoz? Utódzenekarok szép számmal vágtak újabb ösvényeket, így egyértelműnek tűnt, hogy kohéziós problémák vezethettek a váláshoz…
- Az az igazság, hogy túl sok gondunk volt, például, ami a legtöbb helyen előfordul: megoldhatatlan konfliktusok, vagy ami legalább ennyire kritikus lehet: az alkotói válság. Erre nagyon hiúak a többiek, pedig ebben szerintem nincs semmi szégyellnivaló. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni és kész.
- A Csodaszarvas játszik az utóbbi időben régi szerzeményeket. Mire számíthatunk április 25-én? Múltidézésre nyilván mindenki számít, mi az, ami elárulható két hónappal a koncert előtt?
- A Vágtázó Halottkémek igazi kiteljesedése a nyolcvanas évek elején zajlott le. (Én még láttam!) Ez a „feladatunk”, ezt szeretnénk most visszaidézni. Noha Ipacs Laci dobost és Czakó Sanyi gitárost képtelenség leutánozni, Szónuszról (torokrecsegtetés, baszusgitár és hegedű sanyargatása…) nem is beszélve, de azért előfordul, hogy a tanítvány még a mesterének is tud újat mutatni… Egy biztos, ez nem egy modernizált VHK lesz! Nem is lehet az, mert tudvalevő, hogy ez elsősorban táltos zene, és ennek kifejezésére csak mi vagyunk képesek, illetve ezt másképp nem is lehet előadni. Egy jó példa erre a Vágtázó Csodaszarvas, ami nagyon el van találva, a koncertek csúcspontjai olykor a VHK-t is idézik, ám ha Grandpierre Attila éppen VHK szerzeményt énekel, a közönség egy része mégis a múltbeli előadásmódot szeretné inkább újra látni és hallani.
Visszatérve a kérdésre, hogy mi várható április 25-én: hát az egyik meglepetést fogja követni a másik, aztán egy még újabb… és így tovább… erre lehet számítani!
- A frontemberek mögött gyakran szürke eminenciásnak tűnnek a zenészek. Hogyan határoznád meg a Te szerepedet az egykori VHK-ban? Mire vagy a legbüszkébb, és miben jelent kihívást számodra az áprilisi koncert?
- Az Éden visszahódítása 1. és 2. lemezek megjelenése idején volt egy újabb fellendülés a zenekar történetében, és erre hallatlanul büszke vagyok, mert mindkét lemez dalainak megalkotásában tevékenyen részt vettem. Nagyon megtisztelő volt, hogy szinte az első pillanattól kezdve az elődeim szerepébe kellett bújnom, azaz hogy Grandpierre Attila fantasztikus ötleteit, teljesen egyedi dallamait nekem kellett kibővíteni, illetve ahhoz gitártémát írni, és ezután „jöttek” csak a többiek a saját ötleteikkel. Ez nagyon izgalmas, és igazán nekem való feladat volt. És voltak olyan koncertjeink, nem is egyszer, hogy megnyílt az ég… Hát erre számítok április 25-én is. Szinte biztos vagyok benne, hogy ez mindannyiunknak hatalmas ünnep lesz, valóban! Ami pedig a kihívást illeti: a Pecsa színpadához hasonló körülmények között nem léptem fel kilenc éve, és hosszú évekig nem gitároztam, még saját hangszerem sincs, de nem baj, ahogy ezt nagyon lelkesen az új dobosunk, Kristóf szokta mondogatni: megoldom, megcsinálom!
- Hogyan éled meg a próbákat, minden rendben megy?
- A próbákon, zenésznyelven szólva jó nagyokat „zúzunk”, és annyira felfrissült a „produkció”, hogy jobban izgek-mozgok, mint bármikor!
- Áttérve a másik „vasra”. Egy rövid de tartalmas pályafutása volt az általad megálmodott Cantara zenekarnak. Izgalmas átjárót teremtett költészet és klasszikus zene között. A múltat idézve ügyesen használt modern eszközöket is. Érdekes színfoltja volt a rendezvényeknek, de valahogyan mindenhonnan kicsit kilógott. Hamarosan koncert (március – Filter, május – Gyár). Mik a közeli és távoli jövő tervei a Cantara-val?
- Sokak számára meglepő lehet, hogy a VHK mellett egy teljesen más produkcióval is készülök. Ennek két magyarázata van. Egyrészt az a tény, hogy én a VHK-ba való belépésem előtt főleg a dark-gothic zenével foglalkoztam, számomra ez a zenei világ volt a meghatározó. És a kilépésem után ugyan volt egy rövid világzenei kitérő a Világfa zenekarral, de aztán újra a gothic „jött” a Cantara-val.
A különbség a két zenei világ között nyilvánvaló, amíg a VHK nem valaminek a hatására jött létre, hanem belső ösztönzésből (ez a titka is), addig a Cantara-ban a zenei hatások könnyen felismerhetők: Dead Can Dance, Ataraxia, Corvux corax, Arcana, világzenei hatások, mint például a Garmarna, a modern klasszikusok közül pedig Debussy és Ravel zenéje. A VHK zenéjében vannak ugyan letisztázott motívumok, de főleg úgy alakul az előadás menete, ahogy a szívünk dobbanása diktálja, illetve, ahogy motiváljuk egymást. Ezzel szemben a Cantara egy előre kitalált és megkomponált zene. Végeredményben egy jó terep arra, hogy a zeneszerzői ambícióimat kiélhessem.
Az utóbbi években, nem egyszer azt a szerepet is vállaltam, hogy elhunyt barátok emlékére zenéltem. Ez mindig nagyon felkavaró volt, de valahol megvolt ennek a szépsége is. Tavaly ősszel a Filterben is egy emlékesten vettem részt. Egyedül léptem fel, csak egy szintit vittem magammal, és előadtam néhány dalt a Cantara repertoárjából. Kevesen voltak, mégis sikerült „felemelnem egy kicsit a jelenlévők lelkét. Toncsi, a klub vezetője akkor kitalálta, hogy milyen lenne, ha folytatnánk ezt hasonló szellemben, azaz lennének olyan napok, amikor különleges zenék is elhangoznának a klubban. Ez valósul meg most, március 17-én, és a VHK koncert ellenére ezt már nem lehetett tovább halogatni, mert ezt már jóval előbb szerettük volna megcsinálni.
Ami a kérdésedet illeti, a Cantara-val egyelőre az a célunk, hogy azt az érzelmi sokszínűséget, ami a műsorunkat jellemzi, jól ki tudjuk fejezni, és persze jól elő is tudjuk adni. A zenénkben vannak ugyan hátborzongató részek, de az összhatás akár felemelő is lehet. A vallásos témák, szövegek mellett a Holdfénytánc c. instrumentális szerzeményem pld. a nők iránti odaadó tiszteletről, A skót dudás pedig a férfiasságról szól.
Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy néhány félreértést tisztázzak! Nem vagyunk keresztény zenekar, de nem vagyunk sátánisták sem! A vallásos szövegek azért íródtak, ill. azért idézünk a bibliából latin nyelvű verset, mert ez illik a zenénkhez. Én magam nem hiszek Istenben, de lenyűgöző a számomra az az áhítat, ahogy a hívők Istenhez fordulva imádkoznak. Ez egy transzcendens kapcsolat, én mégis nagyon emberinek érzem. A vallásos témák egyébként is alkalmasak arra, hogy általuk a legmélyebb emberi érzésekről lehessen szólni. Egy kedves barátom, régi zenész ismerősöm viszont istenkáromlással vádolt, mert egy fellépésünk alkalmával képes voltam előadatni Baudelaire A Sátán litániája c. versét. Valóban sokkoló volt, egy angyali szépségű fiatal lány, Andrea volt az előadó, és miközben mi pokoli hangokat csaltunk elő a hangszereinkből, ő nagy nehezen belekezdett a versbe, de szegénykém nem is tudta végigmondani, mert a közepe táján halálsápadttá vált és rosszul lett. Ezzel együtt nem hiszem, hogy Baudelaire sátánista lett volna, és Babits Mihály sem fordítja le magyar nyelvre ezt a verset, ha ez valóban a Sátán dicsőítését jelentené. Számomra ez a vers a bűnös gondolatokkal való pajkos játszadozásokról, illetve az ehhez kapcsolható félelmekről szól.
De visszatérve a kérdésedre, ha a most következő Cantara koncerteken pozitív visszajelzéseket kapunk innen-onnan, akkor lehet tervezgetni: olyan koncertek létrehozását tűztük ki célul, ami sokáig emlékezetes marad majd a közönség számára, tehát izgalmas helyszíneken, a zenénkhez illő atmoszférában szeretnénk majd fellépni. És egy év múlva pedig jó lenne egy igazán kiemelkedő lemezt is készíteni.
- A Cantara tagságát nehéz lenne felidéznem; számtalan tehetség fordult meg sokféle instrumentummal. Kíváncsian várom, mivel rukkolsz ezúttal elő?
- A mostani hangzás kicsit puritánabb, mint az előző: ezúttal nem használunk dobfelszerelést, gitárt és vonósokat. Ennek ellenére, szerintem sokkal hatásosabb és érettebb lesz a produkció! Visszahívtam Gömöri Istvánt, azaz Gömét a tamdobokhoz, elhívtam Bolit (!) a VHK-ból derbukázni, és Nagy Vera hangja is telitalálat. Cornix újra eljön prózamondónak, és hívunk majd egy vagy több táncost, performance-hez szereplőket, főleg különleges szépségű hölgyeket. És valószínű, hogy a közeljövőben tovább bővül majd a hangszer park is, én leginkább egy másik szintist tudnék elképzelni, mert így számtalan lehetőség nyílna a hangszerelés terén.
- Két újjászületésnek vagy részese, nyilván mozgalmas az életed az utóbbi időben, és a „helyzet csak fokozódni fog”. Van hova magad elől ilyenkor elbújni, vagy kifejezetten élvezed a felspanolt állapotot?
- Nagyon pörgök, és valóban, szinte minden nap este tíz körül érek haza, de annyira büszke vagyok, és annyira tele vagyok várakozással, hogy ez erőt ad. A VHK próbákon Grandpierre Attila bámulatos életereje, fanatizmusa minket is lázba hoz. Ő adja nekem a példát, hogy nem nyavalyogni kell, hanem tenni a dolgunkat, és férfiasan „odatenni” az energiát, és szívvel-lélekkel, odaadással végezni a „munkánkat”, mert ez kell ahhoz, hogy valóban megérdemelt sikerrel jöhessünk majd le a színpadról.
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
