Az idei évben történt több, mint 20 éve (az 1983-as Sleep In Safety lemezről van szó), hogy a L.A.-i banda komplett nagylemezt jelentetett meg utoljára ezen név alatt. Dinah Cancer és kísérőinek bár pár éve is jelent meg kiadványa, azok csupán válogatáslemezeknek minősültek. A „Deathrock Királynő” és csapata kisebb, nagyobb leállásokkal koncertezett, és aktívan részt vett a szubkultúrában, a Penis Flytrap (nem összetévesztendő a szintén amerikai Penis Fly Trap punk/hc bandával) néven kiadott 1998-as Comedy Of Terrors kislemez, illetve a 2001-es Dismemberment album után végre új saját dalokkal rukkolt elő. Hosszú idő után teljesen véletlenül, mintegy ráérzés képen böngésztem honlapjukat, mikor szembesültem a ténnyel, hogy a banda pár hete hozott ki teljesen új, komplett cd-t. Természetesen meg is rendeltem, és a lemez megérkezése pillanatától mostanáig nagyon nehezemre esett kivenni a lemezt a lejátszóból.
Hogy milyen is a kellemes címmel megáldott lemez? A fanatikusok csak óvatosan közelítsenek, az ortodox hívők fogják be fülüket, és szemüket, ez az írás elsősorban a nyitottabb zenék kedvelőinek szól. Furcsa is lenne, ha a 45 Grave ugyanazt a muzsikát játszaná, mint hőskorában! Azonban ilyen mértékű változásra még jómagam sem számítottam, mégis elbűvöl az anyag sokszínűsége, komplex felépítése, mesterien összerakott dallamvezetése, harmóniái. Igen, ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a korai vadságból, melyről híres volt a banda, csak nyomokban lehet részleteket felfedezni.
Személy szerint nekem a kedvencem a nyitó címadó dal, ahol progresszív rockba hajló témákat lehet felfedezni, és Dinah letisztult énekét. Az utolsó 1 perc a legszebb, ahol enyhe latinos hatás veszi át a főszerepet a gitárok terén, hála Frank Agnew-nek, és a kimunkált basszusfutamok elkövetőjének Brandden Blackwell-nek: csodaszép melódiákkal örvendeztetnek meg minket. És ne felejtsük el a dobok mögött ülő Tom Coyne-t sem, feszesen, kompromisszummentesen hozza az alapokat. A Night Of The Demons már felismerhetően 45 Grave hatásokat mutat, bár teszi azt nagyon letisztult formában. Dinah éneke itt már kissé vadócabb, hasonlóan a korai remekművekhez punk témákat is felvonultat. A következő atmoszférikus, mégis morbid szagú Child Of Fear a lemez leglassabb tétele, rengeteg érzelemmel, szellős gitártémákkal, és Dinah Cancer itt most talán először, igazán énekel! Az Akira szintén progresszív rock stílusjegyeit hordozza magán, fura egy dal, de cseppet sem elvetendő, megvan benne a beteges atmoszféra.
A 45 Grave muzsikája már a korai időkben is rengeteg stílusból tevődött össze, nincs ez máskent eme albumon sem. Ismét a múlt köszönt vissza a Lucky 214 hallgatása közben, némi heavy metálos hatásokkal megtűzdelve, igazán remek nóta. Az ezután következő Highway 666 annyira amerikai, hogy szinte letagadhatatlan, a lemez egyik legjobbja, tisztán dögös rock muzsika. Azonban értetlenül állok a Johnny névre keresztelt country hatásokat felmutató nóta előtt. Ez most miért kellett? Megszokni meg lehet, azonban megszeretni soha nem fogom! Szerencsére a 9-es Sorceress ismét a régi időket idézi fel, döngölős gitárok, gyomorbavágó basszus és dobok kíséretében. Zárásként a Winds Of Change-t halljuk, melyhez külön 4 tag kellett, a fúvós részek eljátszására, emiatt kissé a The Damned-et idézi a nóta, mégis légiesebb, könnyebb, gyorsan befogadható minimális jazz témákat felvonultató gonosz remekművel van dolgunk.
Érdekes lemez ez, és bár nem egészen ezt vártam a 45 Grave visszatérésétől, mégis teljes mértékben elégedett vagyok vele, valamiért a lemez újra és újra meghallgatatja magát, ez pedig jelent már valamit!
Már csak élőben kellene megtekinteni/ hallani eme dalokat, biztosan nagy élmény lenne…
Remélhetőleg, a következő nagylemezre már nem kell ennyit várni!
Honlap : 45 Grave
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
