A tavalyi évben jelent meg a Fangs on Fur nevű los angeles-i banda első nagylemeze. A négyes már 2007-ben kiadott egy demót, melyből gondolom Európába csak mutatóba jutott pár darab, majd két évvel később egy zseniális albummal rukkoltak elő az „Angyalok Városának” valamely denevérek lakta sötét, poros pincéjéből. A punk jellegű női énekért F-Girl a felelős, a gitárokat, és a kiegészítő férfi éneket F-Boy szolgáltatja, valamint Stevyn Grey püföli a bőröket, és Sam Soto tépi a basszusgitár húrjait. Az eredmény nem is marad el, egy igazán remekbe szabott post punk/deathrock albumot sikerült produkálnia a kvartettnek. Sajnos a banda tagjainak zenei előéletéről semmi információm nincs, csodálkoznék, ha nem játszottak volna valahol korábban, mert ez a lemez bemutatkozásnak nagyon erős!
Az album 16 dala csak úgy sugárzik az erőtől, szinte szétfeszíti a nyugtalanság, az izzás, a pezsgés. Mennydörgő dobtémák, sivító gitárok, ezerrel dübörgő basszusfutamok, és nem utolsó sorban egy nagyon odaillő női énekhang. Kidolgozottság, profizmus, erőteljesség és dinamizmus, melyre a zenekar felesküdött ezen az albumon. Helyenként egy-két érdekes megoldású hang is színesíti a dalokat, melyek tudat alatt fúródnak agytekervényeinkbe. Kiemelném a gitár munkáját, mely előtt nincs lehetetlen! A lehető legremekebb dallamokat szállítja, melyek minősége az L.A.-i kultikus deathrock bandák fénykorában is kitűnt volna. Nem mondanám, hogy hasonlóságot nem találok más, már ismertebb formáció, és a Fangs On Fur közt, de én inkább ezt az ugyanabból a közegből származó zenekarokra hatott atmoszféra számlájára írnám. A dalok közt megtalálható az a kevés punk íz is, ami az előbbi városból áramló deathrock zenekarok dalaiban is ott rejtőzik. Nem sok, leheletnyi finoman búvik meg, mégis észrevehető, de cseppet sem zavaró ez a hatás. Az „F-Boy F-Girl” című dalban azért többet is találunk belőle, mint általában. Az „Afrika” című dal békabrekegése alatt némi afrikai hangszer is felüti fejét, ez egy instrumentális nóta, amolyan kis pihenő az album vége felé. Stevyn Gry dobos is nagyon keményen helyt áll, sok esetben szinte a dobok miatt olyan érzésünk van, mint ha a nyakunkon lenne egy lavina. Szinte példa nélküli az a teljesítmény, amit a nyitó „New Coast”, és a „Headhunter” című dalban produkál.
Sem gyenge pillanat, sem félresikerült hangot nem találni ezen az albumon. Az egyik legerősebb bemutatkozás volt szinte ismeretlen zenészektől, amit valaha is hallottam!
Remélem, a Fangs On Fur rejteget még ezt-azt a tarsolyában, akkor igazán nyugtázhatjuk, hogy a deathrock zene számára létezik még meglepetés. Nagyon óvatosan bánnék azzal a kifejezéssel, hogy „stílusújító alkotás”, majd a második lemezük alkalmával biztosabbat lehet nyilatkozni. Szerencsére egyre több az újat nyújtó deathrock munka, és a Fangs On Fur is közel van ehhez a sorhoz, ha nem éppen már benne áll!
Deathrock Forever!
(10/10) Honlap : Fangs On Fur MySpace
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
