Peter Marshall, a fiatalon elhunyt angol író, korunk nyugati irodalmának egyik legnagyobb témáját dolgozza fel - műve az egyéniség tragédiájáról szól, küzdelméről azért a jogáért, hogy önmaga lehessen, hogy képes legyen vállalni és hordozni ember volta felelősségének súlyát.
Egy kamasszá, majd férfivá serdülő kisfiú keresi öntudatlanul a maga egyéni vonásait, a kiutat az egyre szükülő világból. A harc meghaladja erejét, összeroppan, és az elmebajba menekül. A regény a téboly és a nem kevésbé riasztó külvilág között őrlődő, léte emberi-erkölcsi dilemmáival viaskodó Joe önmagával, elméje gonosz kísérteteivel folytatott küzdelmének jelképekkel és látomásokkal átszőtt története. Joe megvívja harcát - illúziók nélkül, az életre éretten, az emberség és a szeretet megváltó erejében bízva lép ki a tébolyda kapuján. Felismeri hogy az élet vállalása egyszerre jog és kötelesség. (fülszöveg)
