Gao Xingjian kínai író, műfordító, rendező, kritikus és festőművész. 1986-ban miután tévesen tüdőrákot diagnosztizáltak nála, s hogy elkerülje a politikai zaklatásokat, nekivágott egy 15.000 kilométeres útnak délnyugat Kínában. Az utazás során született meg a megrendítő, magával sodró, epikus Lélek-hegy, mely megmutatja, hogy az ősi hiedelmek, sámán énekek, félelmetes-misztikus történetek gyűjtése során, hogyan válik a lélek a képzelet által szabaddá. Miként szakad el az egyén a valóság talajáról abba a világba, ahol önmagával élhet harmóniában, a saját Lélek-hegyén. Regényéért a francia száműzetésben élő kínai író 2000-ben kapott Nobel-díjat. A számos önéletrajzi elemet tartalmazó mű most először jelenik meg magyar nyelven.
"Az apáca véres kezébe fogta egyenként puha belső részeit, megmosta őket, és csuklója köré tekerte, így ment ez hosszú ideig. Végül befejezte a mosást, összerendezte a belső részeket és visszatolta a hasába. Aztán egy merítőkanállal vizet öntött egyenként a karjaira, a mellkasára, az altestére, a két lába közé, és végül a talpaira, így mosakodott meg, és megint olyan egész volt mint korábban. A generális gyorsan feltápászkodott, visszament a csarnokba és várt.
Kis idő múlva kinyílt az ajtó, és az apáca, kezében olvasó, rajta szokásos apácaruhája, pontosan akkor érkezett meg a terembe mikor leégett a füstölő. Nyugodtan kicserélte a füstölőcsonkokat, melyekből fekete füst gomolygott felfelé."
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
