„Még nem elég, hogy szép: legyen édes a vers, tele bájjal és szívünk, hova csak kívánja, repítse magával!”

Horatius

Ilyen magaslatokba repített minket december 7-én a méltán népszerű német zenekar.
Mikrobuszos különítményünkkel megcéloztuk a Planet Music ígéretes szerda esti programját, ahol a Corvus Corax és két hasonló stílusú előzenekar lépett fel.
Felbuzdulva a májusi koncertélményeinken, már alig vártuk, hogy ismét egy fergeteges előadást láthassunk.
Az utazás jó hangulatához hozzájárult, hogy velünk utazott egy dudás lány, aki hangszerét magával hozva igyekezett felpörgetni a társulatot. Sajnos egy kis késéssel sikerült elindulnunk, ami még nem lett volna baj, de szerencsétlenségünkre két és fél órát kavarogva Bécs útvesztőjében eltévedtünk. Mire odaértünk a Planet Musichoz, a két előzenekar már túl volt a fellépésen és a Corax showjának is lekéstük a felét. Mint űzött vadak viharoztunk le a koncertterembe. Teltház volt, alig tudtuk beverekedni magunkat a második sorba. Kétségbeesésünk pár perc alatt feloldódott, a színpadi látvány és az autentikus hangszerek ismét elvarázsoltak minket. A tömeg eufórikus állapotban tapsolta és énekelte az ütemet, egyszerre dobogott a szívünk a zenekarral. Még a padló is beleremegett a közös ugrálásba, amire a zenekar buzdította a közönséget. A hátralévő műsoridő minden egyes percét roppantmód élveztük. A színpadkép szokásos volt, leszámítva, hogy az egyik tag Mester Selbfried – a szakállas „öregúr” – nem tudni mi okból, de nem volt jelen. A dudák néhol pávatollal, Ardornak pedig a már megszokott trófeamelltartójával voltak füszerezve. Nem maradhatott el az elengedhetetlen közös zenekari dobolás sem. Az ünneplő rajongók kétszer is rábírták a fáradt zenészeket a visszajövetelre. Az előadás után elkeseredés kezdett rajtunk eluralkodni. A koncertből elcsípett kb. 40 perc, bár felejthetetlen volt, mégis igen kevésnek bizonyult számunkra. Hirtelen felindulásból úgy döntöttünk, - nem törődve a másnapi munkábamenetellel – hogy ha már ilyen szerencsétlenül alakult utunk, akkor már ott maradunk az after partyn ameddig tartja kedvünk mintegy levezetés képen. A sors jóvoltából összetalálkoztunk egy magyar csoporttal, akik mint kiderült jó ismerősei a zenekarnak és általuk lettek meghívva az előadásra. Épp a zenekar tagjait várták, egy kis koccintásra és beszélgetésre, így kis csapatunk örömmel csatlakozott. Előkerült a jófajta magyar pálinka és elkezdtek szállingózni a zenészek is, már utcai viseletben.

Kihoztuk a buszból a magyar dudát, hogy megmutassuk nekik. Elsőként Wim(Venustus) vette a kezébe és fantasztikus dallamokat rögtönzött nekünk. Válaszul magyar dudás lányunk is fújta nekik a talpalávalót. Közösen dudálgattak, énekeltünk. Szenzációs hangulat volt. Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy valaha együtt mulatunk majd a nagyra becsült zenekar tagjaival. Elképesztően kedvesek, barátságosak és közvetlenek voltak. Jókat beszélgettünk, fotózkodtunk velük. A beszélgetésekből kiderült, hogy nagyon szeretik a magyarokat, tisztelnek, becsülnek minket hagyományőrzésünkért és kultúránkért is. Elmondták, hogy jól érezték magukat mindahányszor hazánkban voltak akár turistaként, akár a szigetes Tanzwut fellépésen. Sajnálják, hogy elmaradt nálunk májusban a koncert. Nem voltak dühösek, csak értetlenül álltak az előtt, hogy miért 2-3 nappal a fellépésüket megelőzve kellett lemondania a magyar szervezőségnek. Megtudtuk, hogy jövőre Lipcsébe, a Wave Gotik Treffenre mindkét formációjukkal fel fognak lépni. Lesz az új album, a Cantus Buranus bemutatója kórussal a színházban, és Tanzwut is lesz az Agraban.
Harmann, az egyik dobos említette, hogy Magyarország már érdeklődött a 180 fős nagykórusos produkciójuk iránt, nem tudni mi lesz persze belőle…Tavasszal mindenképp szeretnének jönni hozzánk, valamelyik felállásukkal. Szerintem csak jó szervezés kérdése - megemlítették hogy esetleg utána érdeklődhetnénk valamelyik szervezőnél. Jó hangulatban telt el ottlétünk, sajnos az idő kegyetlen diktátor, így hajnaltájt kénytelenek voltunk búcsút venni szeretett zenészeinktől. A felejthetetlen élmény mindenért kárpótolt minket. Jó kedéllyel indultunk vissza a szürke hétköznapokba.

Davina fotói