Idén Lipcsében újra láthattuk a Soviet Soviet fellépését. Az új deathrock ill. poszt punk és társai friss színteret kaptak nemrég a fesztivál keretein belül. Nagyjából mindegyik a város központjától egy távolabbi, gyárak és raktárak közt lévő helyszínén, a Täubchentalban lép fel. Idén egy-két általunk ismert bandán kívül alig akadtak - vagy talán nem is voltak - nagy nevek a deathrockon belül.
Sok gondolkodás, és utazgatás eredményeképp sikerült eljutni a Soviet Sovietre. Már alig vártam, hiszen 2016 decemberében jelent meg második stúdió albumuk, az Endless. Ráadásul épp turnén vannak, Lipcse előtt már Berlint és Hamburgot is megjárták. A gyakorlat meg is látszott rajtuk - pozitív értelemben.
Korábban kétszer volt szerencsénk Budapesten látni őket. Az elsõ alkalommal még a régi Roham bárban szinte berobbantak a tömegbe, ám a második R33-as koncert, ami ugyancsak erős lett volna, gyakorlatilag kudarc élményként maradt meg (valószínüleg sajnos nekik is). Az első album piszok ütős volt annak idején, nagyon reméltem ez most is így lesz. Szerencsére úgy tűnik, sokat fejlõdtek, két új gondolatot indított el bennem. Egyrészt sokkal atmoszférikusabban játszanak, néhol már-már poszt rockos elemek is feltűnnek. Másrészt gyakorlottabban nyúzzák gitárjaikat, visszahozva a Mary Chain és Place to Bury-féle zúzásokat.
A koncerten ezek tökéletesen át is jöttek. A hangosítás és a helyszín is megfelelőnek bizonyult. Végigvezették az albumot, a múltba szinte vissza sem tekintve. Az utolsó számot pedig rétástésztányi zajkavalkáddá húzták, sőt az összes hangfalat a közönség felé fordították a színpadon, megemelt hangerővel, hogy tutira elpusztuljon mindkét maradék agysejtünk is.
Ezek után kilépve a helyszín udvarára,óriási égszakadás köszöntött minket. A fedett teraszok alá behúzódva tucatmagunkkal ázott verebeket imitáltunk, a háttérben pedig egy-két német deathrocker lány a helyi "Süss fel napot" énekelte fennhangon és vastapssal kísérve. Visszatérve, remélem azért útba ejtik még az olasz Sovieték Budapestet is!
