- megfelelő maligán -
Egyszer, egy ismerősöm azt ajánlotta, ha van lemez, amit nehéz megemésztenem, egy kis alkohol mindig segít. És igaza lett! Nincs az a bonyolult goth, vagy deathrock lemez, melynek hangulata nem lazulna egy kis borocska, vagy absinth után! Nos, mielőtt mindenki nehéz lemezre számítana eme kis bevezető után, a Fear Cult esetében elárulom, erre nem nagyon lesz szükség! Miért Is? Mert a Fear Cult maga a tökéletes goth/deathrock lazaság! Erre a lemezre lehet azt mondani, hogy még a „béna goth gyerek” is táncra perdül tőle!
Nos, először is nézzük a lemezt magát… Kinyitod a borítót és mit látsz? Kliséket! Denevérszárnyú ankh kereszteket, tupírfejeket, bögyös cicamicákat, pókhálókat: igazi deathrock hangulat! Meghallgatod a cd-t, és mit tapasztalsz? Kliséket, de a jobbik fajtából! Nos, a hollywoodi deathrock brigád első, és egyetlen hivatalos nagylemeze ez a cd. A banda feje Matt Riser énekes, mellé csatlakozik Van Shock gitáron, Tony Havoc (deathrock sztárdobos, lásd, Voodoo Church, Scarlet’s Remains, Hatesex stb…), és a két kis pintyőke: Nikki Star basszuson, és Secret Sin szintetizátoron. Zeneileg a bandát úgy lehetne elképzelni, mint egy jóval lazábbra vett London After Midnight-et. Szerintem ez a zene megfelelő maligán elfogyasztása után tökéletes bulizós dalgyűjtemény egy goth házibuli kísérőzenéjeként! Mert egy biztos, hatalmas hangulattal rendelkezik ! Minden egyes dal kiemelkedik az átlagból, az már bizonyos, mert annyira mesterkélten lettek megszerkesztve, hogy akár első hallás után is kellemes benyomást tesz hallgatójára.
Én, évek alatt ronggyá hallgattam a lemezt, és vártam vele, hogy vajon mit fog nyújtani ezután?! Semmi rosszat, ennyit elárulok. Ugyanúgy jókedvre derített, ugyanúgy jó volt sokadszorra hallani, megunhatatlan, éjfekete gyöngyszemek, ha nem is klasszikusokról beszélünk! Vannak gyorsabb, vannak középtempós, és vannak vontatott lassú dalok is egyaránt a cd-n. Két feldolgozást is hallhatunk, ezek a Sexbeat és a Girls & Boys kompozíciók, Az eredetije egyiknek sincs feltűntetve a lemezen, ezért nem akarok puszta találgatásokba bonyolódni eme dalok eredetét nyomozván. A lemez producere Julian Beston (Ex Nitzer Ebb) volt, aki beleadott apait-anyait - az album úgy szól, ahogy kell! Amúgy az egyik hölgyike, Nikki Star hangjával hozzájárul a két feldolgozás dal feldobásához. Szerintem kár, hogy más dalban nem kapott szerepet, kellemes hangja van a szőkeségnek! És most vonjuk le a következtetést: eredetiség ugyan nincs, de minden dal nagyon jó, hangulatos, rossz nótát nem rejt a lemez! Sajnos, eme 2003-as album óta nem hallani a bandáról, szerintem feloszlott, és más lemezeken működnek közre. Akárhogy is, ez nagyon jó kiadvány, tessék meghallgatni!
- A hozzászóláshoz be kell jelentkezni
