Hidrogén és Birodalom
Jól kezdődött ez az év, éppen fellélegezhet a nagybecsű a beigli és bulirengeteg romjain, amikor frissült arccal és higgadt zsigerekkel már a hónap közepén egy újabb nagyágyúra élesíthettük magunkat az A38 fedélzetére. Alec Empire neve sokaknak lehetett nagy öröm – gondolom én – hiszen a 36 éves berlini alkotó több színtéren vált kikerülhetetlenné.
Legtöbbeknek az Atari Teenage Riot 90-es évektől beindult punk-noise-funk-rave-breakbeat fogata lehet ismerős, mely a 90-es évektől adott lendületet a virágzó berlini klubéletnek. Az ATR a csúcsra a japán-német-amerikai zajzenész és producerlány érkezésével került, majd Carl Crack 2000-es túladagolásával ér véget a történet – de igazándiból csak áthajlik Alec Empire szólókarrierjébe. A Nic Endoval folyamatosan melegen tartott kapcsolat aztán 2008-ban új albumot érlel, mely az alkotó szerint visszatérés az underground gyökerekhez. A már 12 évesen punkzenekart alapító Empire anyaga valóban többet hordoz abból a nyugat-berlini légkörből magán, mint az ezt megelőző munkák akármelyike. A „Golden Forestate of Heaven” albummal érkezett hát ezen a csütörtöki estén az A38 Állóhajóra Empire, Endo, valamint Robbie Furze experimentális gitáros – ők Empire mellett akkor minden bizonnyal a Hellish Vortex…
„…Bizonyára sokaknak lehetett öröm”, mint említettem feljebb – mindezek ellenére este tízórai érkezésemkor bizony elég foghíjasan ásítozott a hajó gyomra, jóindulattal és sajtósokkal együtt sem saccolható 150 embernél többre a megjelentek száma, és talán ebbe belefér a ruhatári személyzet és Józsi a feldélzetkarbantartó is. Pedig a szervezők partyt is körítettek a koncert mellé, ennek megfelelően az Industrial Fusion készíti a terepet körülbelül fél tizenkettőig. A hangzás nekem túl modern, így kijjebb húzódom, egészen addig, amíg egy szempillantásnyi szünet és egy fiatalember melegszavú üdvözlése után (itt megtudhatjuk, hogy Budapestre speciális felállással érkezett a csapat) lazán feláll a trió és a hangok közé csap. Igazán nem vethető a túllogikázás Alec szemére, nagyjából elhangzik a teljes új anyag java: („Down Satan Down”, „Ice”, „Robot Love”, „On Fire”, „New Man” végül „1000 eyes”) kellemesen lazítva az Empire-himnuszokkal: „Ride”, „Addicted To You”, „Kiss of Death”. Sokkal több nem is lehetett, mert nagy valószínűség szerint nekik is ment Békásmegyerről a 0.53-as éjszakai csatlakozás; a koncert 1 órásnál nem igazán hosszabb. Ez a kurta óra azonban hozta a vártat: zsigeri elektronika, zaj és falhoz szegező hang – a végén már térdig álltunk a Dunában, a merüléshez talán az a félóra hiányzott volna, aminek hiányában elégedetten és kényelmesen értük el a fentebb említett csatlakozást, bár Empiréket nem láttam sem a 923-as sem a ’megyeri éjszakai környékén. Lehet, hogy továbbálltak a budapesti éjszakát szondázni, talán a zajló jég felett tűnődnek még mindig megkésett vendégeket várva…
Akasha fotói
