Ahogy a többször méltatott Frustration is a gall Born Bad Records szerelemgyereke, úgy számos figyelemre méltó fekete bárányka legelészik még az istálló körül, ezeket igyekszem a közeljövőben rövid ajánlóval a figyelem fókuszába hozni - vagy ha úgy tetszik, az internetes dzsungelben magyarul is nyomot hagyni róluk.
Ilyen a Violence Conjugale, ami kis túlzással a korai DAF francia alteregója, párhuzamokat még a kiváló Derniére Volonté és a stuttgarti Die Selektionnal éreztem, de ez csak első blikkre történt, alapvetően mélyen szív magába mindent a Violence Conjugale, ami a new-wave tág eszköztárából megtehető.
Hans és André párosa Bowie-n és Kenneth Angeren szocializálódott, középiskolai barátság az övék, annak szorító nyomása alól tekernek el Berlinbe, a pszichedelikumok és dekadencia sűrűjébe. A Mitte kerületi squat, ahol meghúzzák magukat és a csíkokat, inspirálja Őket alkotásra, kiindulópont egy Korg ms20-as. Az eredmény hideg és popos - a fent már írtak keresztmetszete. Kagylózni az egészet pedig alább:
