Barcarozsnyó, az egykor virágzó szász mezőváros Brassótól délre, égig érő hegyek között fekszik. A teljesen nyílt és így nehezen védhető terepen épült városka fölötti három oldalról meredek, szinte megmászhatatlan magaslat tetejét koronázza a sokat megélt barcarozsnyói vár.
Egyes vélemények szerint az erősséget a II. András király által a Barcaságba behívott (majd túlkapásai miatt néhány év múlva fegyverrel kiűzött) német lovagrend építette, ez azonban nem bizonyított. Első említése 1335-ből származik, amikor a Barcaságban mindössze két vár, Brassó és Barcarozsnyó tudott ellenállni a tatárok pusztító betörésének.
Luxemburgi Zsigmond 1427-ben Rozsnyó királyi mezővárosban keltezi levelét, melyben Maróthi János macsói bánnak birtokokat adományozott. Ugyanebben az évben lett a vár a város lakóinak tulajdona, akik az egyre fenyegetőbb török betörések hatására nagyarányú megerősítésébe fogtak. A rozsnyóiak 1540-ben adókedvezményben részesültek, hogy várukat tovább erősíthessék.
1612-ben a szászok kétszínű magatartásán felháborodott, eleve heves és lobbanékony Báthory Gábor erdélyi fejedelem fogta ostromgyűrűbe a többi szász erősséggel és erődített várossal egyetemben Barcarozsnyót. A város lakói a várba menekültek, de két nap (Orbán Balázs szerint hét) után kénytelenek voltak feladni az addig bevehetetlennek számító várat, mert elfogyott a vizük. Egy év múlva viszont a fejedelem megbocsátott a szászoknak és visszaadta a tőlük elfoglalt várakat és városokat, 3000 forint váltságdíjért Barcarozsnyó is visszakerült eredeti tulajdonosaihoz. A rozsnyóiak azonnal nekikezdtek az erősség kijavításához és okulva a történteken kútfúrásba is fogtak. Állítólag 28 évig tartott, amíg a vár mészkőszikláját áttörve a talajvízig egy 150 méteres aknát vájtak. A vár ezekben az években érte el legnagyobb kiterjedését. Kerületét jócskán megnövelték, sok kis házat építettek, ahová vész esetén minden (tehetősebb) polgár beköltözhetett. Hosszabb ostromra számítva lelkészlakást és kápolnát emeltek, valamint a lábasjószágok védelmére kb. két holdnyi legelőt is bekerítettek. Az áldozathozatal nem volt hiábavaló. A vár kiépítésének és megerősítésének köszönhetően ellenállt az 1658. évi tatár betörésnek, majd két év múlva II. Rákóczi György kancellárja, Mikes Mihály is eredménytelenül ostromolta. Valamivel később Constantin moldvai vajda tört be a Barcaságba, de amikor a Barcarozsnyó alatti úton elhaladó csapatát a várból elkezdték ágyúzni, a gyülevész horda zsákmányát hátrahagyva elmenekült.
1688-ban a Badeni Lajos vértesei vonultak be a városba, akik az örömteli fogadtatás ellenére kifosztották a szász polgárokat.
A Rákóczi-szabadságharc idején először a kurucok, majd Rabutin csapatai szállták meg a várost. Az elszállásolt német katonaság 1718-ban felgyújtotta a várost, a lángok a várra is átterjedtek.
1802-ben hatalmas földrengés rázta meg az erődítményt: leomlott az öregtorony, a kápolna, a raktárak és házikók nagy része, a falak pedig megrepedtek.
Miután a vár hadi jelentősége megszűnt és állagával senki sem törődött, Rozsnyó vára rohamos pusztulásnak indult.
Napjainkban a várat gyors ütemben állítják helyre, külső védműveinek rendbehozatala már megtörtént, a belső várban található épületek még romosak.
Mindent összevetve Barcarozsnyó az egyik leglátványosabb barcasági történelmi emlékünk.
