A Zólyomtól 30 km-re délre, Korpona közelében fekvő vár eredetileg monostornak épült, és évszázadokon át egyházi intézményként működött.
Bozókon 1135-ben Szent László király rokona, a Hont-Pázmány nembeli Lampert ispán alapította a bencés monostort. Az 1180-as évek elején a monostort a premontrei kanonokok kapták meg.
A gazdag prépostságról a középkorban gyakori birtokpereknek köszönhetően aránylag sok oklevél maradt fenn. Bozók viharos pereskedéseket folytatott Korpona város ellen némely birtokrészekért, 1351-ben egy ilyen véres viszálykodás alkalmával még az apátot és két szolgáját is megölték.
A monostorra a következő időkben sem virradtak békés napok.
Az 1430-as évek elején Rozgonyi Simon egri püspök támadta meg az akkor még erődítetlen monostort, majd a husziták pusztításai dúlták fel. Az Albert király halálát (1439) követő zűrzavarban ugyancsak felmerült a neve: 1444-ben Pál prépost azzal vádolta be Palásti Bertók és László korponai várnagyokat, hogy kirabolták a prépostságot, épületeit pedig felgyújtották. 1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is.
1530 fordulópontnak tekinthető Bozók történetében.
Balassa Zsigmond embereivel rátört a monostorra, a szerzetesek egy részét lemészárolták, a többiek levéltárukkal együtt a garamszentbenedeki bencésekhez menekültek. Miután Balassa elfoglalta a katonai szempontból kedvező fekvésű rendházat, fallal vették körül, és erőddé alakították át. Az erőszakos tett meglepő módon elnyerte az uralkodó, I. Ferdinánd jóváhagyását: fontosabbnak tartotta, hogy az akkor már törökök által fenyegetett vidéken újabb erősség épüljön be a végvári vonalba. A monostor átalakítása erődítménnyé még tartott, amikor török portyázók meg is jelentek Bozók alatt és megpróbálkoztak az ostrommal is, de sikertelenül. Az erődítési munkálatok befejezésének idejét mutatja a kapu melletti őrszoba kandallójába vésett évszám: 1546, ekkorra készültek el a falak és tornyok.
Balassa Zsigmondot a várból 1547-ben saját öccse, a János-párti Balassa Menyhért űzte ki, bár rövid időre, mert Ferdinánd visszahódította azt hálás híve, Zsigmond részére. 1559-ben bekövetkezett halálával özvegyére, Fánchy Borbálára, majd az ő révén a Fánchy famíliára szállt a bozóki vár és az ahhoz tartozó földek.
A bozóki őrség katonái többször csetepatéztak a törökökkel, 1582-ben 21 bozóki és korponai hajdút vittek török fogságba egy rajtavesztett portya után.
1678-ban Thököly Imre tábornoka, Balassa Imre az őrség árulása miatt elfoglalta Bozókot, lefejeztette az udvarbírót és Móra István várnagyot, végül felgyújtatta a várat.
1684-ben Szelepcsényi György esztergomi érsek szerezte meg az egyház számára, a kiégett vár helyreállításához az országgyűlés adott segítséget a prímásnak. A jezsuiták pártfogójuk, Kollonich Lipót érsek segítségével 1693-ban keresztülvitték, hogy az uradalom fele őket illesse meg. 1772-ben a rend megszüntetésekor az uradalom jövedelme a nagyszombati papnevelő intézet és a budai egyetemi nyomda, mint a jezsuiták örököse között oszlott meg, mígnem a 19. század második felében Scitovszky János prímás az utóbbi részt megvásárolta az esztergomi papnevelő számára.
A hajdani várkastélyt a 19. század végén – 20. század elején uradalmi cselédlakásul használták. A templom és az annak északi oldalán épült 15. századi konventház a második világháború végén teljesen elpusztult.
