A Cserhát déli lábánál található várat a tatárjárás után építtette a környéken birtokos Zsidó nemzetség.
A XIV. század elején Csák Máté fegyveresei megostromolták és lerombolták az erősséget.
Az 1450-es években újjáépítették.
Fokozatosan elszegényedő urai, a Csői-Nézsai família a környéket akkoriban megszálló huszita martalócokkal összefogva valóságos rablótanyává tették a várat: 1459-ben Csővárból kiindulva portyáztak a váci püspök birtokain és a környező településeken. A következő évben újabb hatalmaskodás helyszíne. A vár ura, Csői Miklós a szomszédos Penci-család falvait fosztogatta, jobbágyait pedig a várba hurcolta. Tulajdonosai 1470-ben bukkannak fel Mátyás király oklevelében, de itt is "hűtlenként" szerepelnek. Gaztetteiknek 1474-es kihalásuk vetett véget, Csővár ezután először királyi birtok, majd Corvin János tulajdona. A XV. század végén a köznemesi sorból kiemelkedett dúsgazdag báró, Ráskai Balázs szerezte meg, aki reneszánsz átépítéseket kezdeményezett a várban.
A török időkben akkori ura, Bebek Ferenc igyekezett a XVI. századi ágyúharc követelményeinek megfelelően megerősíteni, ennek ellenére nem jutott kiemelkedő katonai szerephez. Buda elfoglalása, de különösen Nógrád és Szanda eleste után különösen nehéz helyzetbe került: minden oldalról ellenség vette körül. Sorsa 1551-ben teljesedett be: egy kisebb török sereg megrohanta és - a környék többi még magyar kézen lévő erősségével együtt - elfoglalta. A törökök néhány évig még használták, majd Fülek elfoglalása után és ezzel a hódoltság északabbra tolódásával kiürítették és sorsára hagyták. A tizenötéves háború idején már nem is említik, valószínűleg rombadőlt.
