"Debrecen szívében a város és a református magyarság jelképe a kéttornyú templom. Műveltséget, jellemet, hagyományt, az örökkévalóság távlatait és a nemzet sorsát ölelik egységbe fehér bolthajtásai. Hátterében ott világol a széphírű Kollégium és a Huszár Gál óta máig tevékeny sajtó. Ilyen magyar református város nem volt több, és ilyen templom sem. Tűzből kimentett üszög, az el nem hamvadt hit és az újjáéledő reménység bástyája.
Az Árpád-kor alapozta, mikor a pusztai város kiemelkedett környezetéből, és messze vidékek útjai futottak össze vásárain. Mohácsot túlélték az András-templom gótikus ívei, de a felét elhamvasztotta. A török engedelmét Bethlen Gábor csak 1628-ra nyerte meg, hogy újjáépülhessen a szentegyház. A Rákócziak ágyúból öntött ajándék harangjának mélységes kongását 1648-tól süvegelték, a Veres-toronyból hívogatott.
Az újjáéledt katedrálist is elemésztették a lángok. A hajdani alapokon formált mai templom mintája a mintegy református nemzeti stílusul elfogadott klasszicizmusnak, számos múlt századi templom építészeti és szellemi példaképe.
A templom nevezetességei közül kiemelkedik az 1838-ban készült és 1995/96-ban újjáépített műemlék orgona, mely az ország második legnagyobb mechanikus orgonája." (forrás: http://www.drk.hu/)
