Drégely vára

Arany János a Szondi két apródja című balladájában állít örök emléket a magyar hadtörténet egyik legegyenlőtlenebb és ugyanakkor leghősiesebb, legönfeláldozóbb küzdelmének. Drégely 1552-es négynapos ostromát csak Eger és Szigetvár viadalának monumentalitásához hasonlíthatjuk. A Börzsönyben álló sziklavárat a tatárjárás után emelte az itt birtokos Hontpázmány nemzetség, első említése 1285-ből való. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros években Drégely is Csák Máté hatalmi szférájához tartozott, halála után királyi vár. Később a mindenkori esztergomi érsek tulajdona lett, egészen a török időkig.

Buda eleste után a többi nógrádi várhoz hasonlóan felértékelődött a szerepe, bár a hegyi sasfészek nem felelt meg a kor hadászati követelményeinek. Ennek ellenére hozzákezdtek megerősítéséhez. 1551-ben egy villámcsapásból eredő lőporrobbanás olyan súlyosan megrongálta, hogy még az 1544-ben várkapitánnyá kinevezett Szondi Györgyben is felvetődött elhagyása.
1552 elejétől érkeztek a hírek a török készülődéséről. A vár őrsége ekkor nyolcvan katonából állt, ehhez társult az I. Ferdinánd király által áprilisban felfogadott 40 gyalogos. A nyár elején Selmecbánya küldött még 26 zsoldost, az őrség létszáma így 146 főre emelkedett.
Hadim Ali budai pasa Veszprém elfoglalása után megindult a nógrádi várak ellen, 12000 fős seregét négy nagy ostromágyú és hat tarack egészítette ki.
1552. július 6-án a több mint nyolcvanszoros túlerőben törökök körülzárták Drégelyt. Az ostromot személyesen irányító Ali pasa megadásra szólította fel Szondit, de a várkapitány ezt visszautasította. Az ostromlók ezután felgyújtották a külső védövet képező palánkot, a fellegvárba szorítva ezzel a védőket. Másnap sáncokat ástak és megkezdték a könnyű célpontot jelentő vár lövetését. Két napi ágyúzás következtében leomlott a kaputorony és több helyen a várfal is. Ali ekkor az oroszi papot küldte a rommá lőtt várba, hogy megadásra bírja a védőket, ám Szondi ismételten elutasította a kapitulációt. Két apródját viszont két török fogoly kíséretében leküldte a pasához azzal az üzenettel, hogy a két fogoly életéért cserébe Ali kímélje meg a két árva apród életét. Ezután mindenét felgyújtotta, és társaival felkészült a számukra nem kétséges kimenetelű végső támadásra. A roham megindult, rövid volt és véres. Szondi először a lábán sebesült meg, majd fejbe találta egy golyó. A janicsárok rávetették magukat, levágták a fejét és úgy vitték a pasa elé. Társai mind egy szálig elestek az öldöklő küzdelemben. Ali katonai pompával temettette el a hősöket, Szondi sírja fölé kopját tűzetett.
A rommá lőtt várat nem építették újjá, szerepét a tőle északkeletre, a fontos északi út mellett felépült Drégelypalánk vette át, melynek formáját elsősorban korabeli metszetekről ismerjük. A romos sziklavár maradványait a környék lakossága használta építkezéseihez, mígnem az 1990-es évek elején elkezdődött a 450 évvel azelőtti heroikus küzdelem helyszínének megmentése.