- a nógrádi végvár -
A Salgótarjántól északra alig tizenegynéhány km-re lévő Fülek vára egyike azon kevés várunknak, melyet még a tatárjárás előtt emeltek. A bazaltkúpon az itt birtokos Kacsics nemzetség építette az erős kővárat, mely egy 1242. évi levél bizonysága szerint ellenállt a tatárok támadásának. A tatárjárás után IV. Béla király elvette tulajdonosától, a Kacsics nembeli Folkustól, mivel a rablólovagként tevékenykedő várúr az országra tört tatár vész idején harangszóval csábította a menedéket kereső keresztény menekülőket, majd minden értékük elrablása után a vár sziklájáról a mélybe hajította őket.
1313-ban Trencséni Csák Máté foglalta el, tőle 1320-ban ostrommal vette vissza Károly Róbert serege.
A XV. század közepén a cseh husziták vették birtokukba, tőlük Mátyás hadai ostromolták vissza.
Fülek katonai szerepe a mohácsi csatavesztés után értékelődött fel. Akkori ura, Bebek Ferenc jelentősen megerősítette a várat, ő építtette a két hatalmas ágyútornyot.
1553-ban árulás és a kapitány gondatlanság miatt a törökök kezére került, akik a szandzsák székhelyévé tették.
1593-ban a Pálffy Miklós és Teuffenbach generális vezette keresztény sereg hosszú ostrom után foglalta vissza.
A Habsburgok elleni háborúk idején általában harc nélkül nyitott kaput a felvonuló seregeknek, de a békekötések mindig visszajuttatták császári kézre.
1678-ban Thököly próbálta meg elfoglalni, az őrség azonban visszaverte a támadást. Négy évre rá, 1682-ben ismét Thököly hadai jelentek meg a falak alatt, ezúttal jelentős török segédcsapatokkal. Négyheti véres ostrom után sikerült megtörniük a védők ellenállását. A török segédhadak vezére, Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd több helyen felrobbantották a falakat. A kialakuló tűzvészben elpusztultak Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai. A vár sorsa beteljesedett, az 1682-es ostrom óta rom.
