Különös lények Pelevin új regényének szereplői: metamorok, azaz róka- és farkasemberek, akiknek létezéséről mindeddig talán csak sejtelmeink voltak, s itt-ott borzongató történeteket olvashattunk róluk. Ám azok mind emberek – „farkatlan majmok” – művei voltak. Pelevin most egy metamor saját kezűleg írott igaz történetét adja közre.
A Hu-li, a róka Moszkvában él már vagy száz éve, s mint fajtájának valamennyi tagja, ő is prostitúcióval foglalkozik. A rókák ugyanis, akik ránézésre gyönyörű, keleties arcvonású igazi nőnek (kis lolitának) látszanak, sajátos vámpírok: a férfiak szexuális energiájának lecsapolásával nyerik életenergiájukat.
A Hu-li életébe egyszer csak beköszönt az igazi, nagy szerelem, amikor megismerkedik az FSZB (a KGB utódszervezete) magas rangú tisztjével, Szásával, akiről aztán kiderül, hogy szintén metamor, csak ő farkasember. Majd egyszer csak Szibériában vagyunk, egy olajlelőhelyen, ahol az FSZB titkos metamorjai rituális farkasüvöltéssel bírják rá a meggyötört, egyre jobban kiszipolyozott föld szellemeit, hogy adjanak még kőolajat – ami a mai orosz gazdaság – és gazdagság – egyetlen alapja.
Pelevin új regénye – a szerzőtől meglepő módon – a szerelemről szól. A ugyanakkor fantasztikus szellemi kaland: a buddhizmusból, Berkeley püspök gondolataiból, Wittgensteinből, posztmodern filozófusok elméleteiből, nabokovi motívumokból és persze a világ illuzórikus természetéről szóló hamisítatlan pelevini eszmefuttatásokból szőtt filozófiai párbeszédek ragyogó gyűjteménye egy egészen eredeti történetbe ágyazva, miközben a háttérben ott lüktet az a józan ésszel szinte megközelíthetetlen bizarr mai orosz világ, melyet senki sem tud olyan hátborzongatóan leírni, mint Pelevin.
"Pelevin a határzóna költője, filozófusa és mindennapjainak ábrázolója. Műveivel a különböző valóságok közti töréspontokat lakja be. S ebben a régióban az interferencia különleges művészi hatásokat hoz létre - két különböző világkép egymásra csúsztatása olyan harmadikat teremt, amely mindkettőtől különbözik. Hogy szemléletesebben elképzelhessük az ilyen határvidéki alkotás mechanizmusát, Pelevin prózáját a szürrealisták festményeihez, leginkább René Magritte képeihez hasonlíthatjuk." (Alekszandr Genisz) "A regény nagy kérdését így lehet megfogalmazni: mit tehetünk egy olyan országban, amelyet váll-lapos farkasemberek irányítanak? Vagy más szóval: hogyan lehet élni egy olyan országban, amely sehonnan repül sehová, ráadásul úgy tűnik, e kérdés liberális megoldási módja tökéletesen hitelét vesztette, és különben sem alkalmazható a helyi sajátosságok mellett?" (Lev Danyilkin
