A rovinji temető információim szerint 1725-ben épült a közeli Szent Orsola templommal egyidőben. Ez a sírkert őrzi az általam látott más isztriai temetők jellegzetességeit.
Az első ilyen megfigyelhető jellemző a temető felépítése. Egy kis dombon fekszik, magas, "kétszintes" kőfallal körbevéve, amin semmiképp nem lehet belátni. A belső részt tujasor osztja két részre. A sírokat megfigyelve tipikusnak mondható, hogy általában mindet az elhunyt fényképe díszíti. Kétféle sír található: a régebbi, egyszerű sírok, melyeken többnyire olasz nevek szerepelnek, emlékeztetve Rovinj, azaz Rovigno olasz eredetére. A sírok másik fajtája a modernebb, díszesebb, bár ettől nem feltétlenül szebb sírok, melyeken szláv eredetű neveket találhatunk legtöbbször. A délszláv vallásnak megfelelően a magyar temetőkben megszokott feszületek helyett angyalok vigyázzák a nyughelyeket.
Éget a nap, vakít a fehér kavics, mediterrán fák, színes virágok, hallom a tenger zúgását... egy temetőben állok.
Ági írása és fotói
