Katzenjammer Kabarett

Mick Mercer: - (1.) "A Das Katzenjammer Kabarett fel akarja éleszteni a XX. század eleji Avant-garde energiáját, fűszerezve Deathrockkal, Moritatennel, Post-Punkkal és elektronikus hangzással" – miért az Avant-Garde, mi villanyoz fel ennyire benne? És mit jelent a Moritaten?

Herr Katz: - Miért ne? Az avant-garde művészek alkotásaikat a korábbiak kritikájaként hozták létre, azonban egyben a már jelenlévő, de alulértékelt, elfeledett vagy társadalmilag el nem fogadott dolgokat is elővették. Az avant-garde eredetisége csupán egy mítosz, egy lenyűgöző mítosz az ismétlésről, újjáalkotásról és átértelmezésről valami már korábban létezővel kapcsolatban, ami egy új „-izmus” címkéje alatt ismét előkerült. Mi ezt tettük, a címke pedig a Katzenjammer Kabarett. Ajtók nyíltak a „művészet” mint olyan újragondolásához, lásd például a Duchamps-ot.
Mary KompliKated: - Szerintem az az érzés, hogy nem egy újabb másolatkupac vagyunk, nagyon izgalmas. Az Avant-Garde innovatív szelleme meglepő is, és amint láttam az emberek reakcióit az anyagainkra, melyekben keverjük az ős(death)rock elemeket őrült electro részekkel, teljességgel váratlan vagy egyenesen istenkáromlás (amit másrészt megértek), tehát vállalom a jelzőt, amit kijelöltünk, mert illik az alkotói megközelítésünkhöz. Az “Avant-Garde Deathrock Cabaret” matricával, amit mi ragasztottunk a homlokunkra, többé-kevésbé játszunk a címkékkel, örömünket leljük ebben. Sok zenekar megpróbálja a zenéjét a lehető legprecízebben definiálni és egyre gyártják az újabb és újabb meghatározásokat, mert félnek, hogy rossz közönséget találnak el, nem azt a réteget, amelyet szerettek volna. A zene számít, nem fontos, hogy ki hallgatja meg és élvezi azt, amit csinálunk. Azonban ezzel a játékkal egyúttal a problémát a mi vétkes utunkon is kezelhetjük, amint a dalok eléggé különbözőek. Úgy gondolom, ez a kulcsszavak gyűjtögetése, amelyekkel az embereknek elmondjuk, milyen irányba haladunk, honnan jövünk, mik a hatásaink és mi az inspirációnk „globális illata”.
Herr Katz: - Jó kérdés a “moritäten”-nel kapcsolatban. Hogy legyen képed róla, a moritat egy fajta kabarédal, a “bankelieder” nevezetű népszerű dalok átirata, amit hordón adtak elő, vegyes hírekkel foglalkozott, a hordóénekes pedig ijesztő történetekből mutatott képeket közben. Ezen történetek zenével és előadással bővített színpadi átirata ötletet adott néhány művésznek, mint például Marinetti vagy Tzara, akik a művészet egy új válfaját látták benne. Marya Delvard volt a kor egyik legjobb kabaréénekese, akit az „ős” gót-csajnak tartok.
Mary KompliKated: - ... Micsoda, még soha nem hallottad a “Die Moritat Von Mackie Messer”-t a “The Threepenny Opera”-ból? *torokköszörülés* “Und der Haaaaifisch, der hat Zähneeee... Und die trägt er... Im Gesicht... und Macheath, der.... hat ein Messssser... doch das Messssser... sieht man nicht...”

- Valamilyen őrült szenvedély köt az Avant-Garde stílushoz?

Herr Katz: - Ez nem szenvedély, hanem csupán azon művészek tisztelete, akik merték azt tenni, amit akartak, akik vegyítették mindazt, amit szerettek. De tudnod kell, hogy én nem stílusként értem az avant-garde-ot.
Mary KompliKated: - Én először is a zene iránt érzek őrült szenvedélyt. Általában mindenben szenvedélyes vagyok, az őrültség pedig…, jó, azt hiszem, ezt a kérdést már megválaszoltam. Az Avant-Garde unalmas is lehet másrészt. Tudod, mindannyian emlékszünk ezekre a kísérletező játékokra és együttesekre, akiket legalább egyszer láttunk, akik „műűűűűvéééész”-nek hívják magukat és ha az emberek nem az elvárt módon reagálnak, mantraként használják az “avant-garde” szót, azt a látszatot keltve, hogy senki nem érti őket.

- (2.) " Nem félünk a külső hatásoktól! LENYELJÜK, MEGEMÉSZTJÜK, VISSZAKÖPJÜK őket szégyenérzés nélkül és mindezt meg tudjuk tenni a mi EREDETI HŰTLEN KOMOLYSÁGUNKKAL" – de mi az, amit nem tudtok lenyelni? Nem lehet minden hatást felhasználni, amit szerettek. Vagy abban bíztok, hogy a szó szoros értelmében mindent megtehettek?

Herr Katz: - Még Eminemet és Missy Eliotot is megemésztjük. Ha szeretünk valamit, miért ne használnánk fel, hogy saját tartalmat alkossunk? Ez olyan, mint a kollázs.
MaryKompliKated: - Szerintem nincsenek határaink abban, hogy mit tehetünk meg. Gyakran csodálkozom, hogy Cliché hogy programoz be dolgokat, és bűvészkedik ritmusokkal. Néha ott is hagyom, amikor egy kicsit összetettebbé válik és valóban nehéz elhinni, hogy lehet rá énekelni. De nem tudom, miért ne használhatnánk fel bármit, ami tetszik nekünk, úgy, hogy nem egy sablont másolunk. Másfelől úgy gondolom, amit hatásnak szokás hívni, az nem egyezik meg a céllal. Néha hallhatod nyomait egy zenében, hallasz valamit, ami egy másik dalra vagy előadóra emlékeztet és azt mondod: „OK, ezek a srácok hallgatják a …-t”, de ez nem azt jelenti, hogy a zenészek kikaptak egy jó riffet egy számból, amit szeretnek. A nyilatkozat ezen része egyben támadás azok ellen, akik ránk ragasztják a plagizálás óriási bűntettét, ahogy gyakran a hozzánk hasonló "fiatal" bandákra is.
Mindig lesznek hamisítványok: ”úgy próbálok énekelni, mint a Siouxsie és nem vagyok képes semmi másra”. Megb…tják magukat.

- (3.) "Magunkkal hurcolunk minden hullámot, úgy, hogy előadóik NE vehessék észre: HALÁLOSAN!" Miért halálosan? Annyira játékosnak tűntök itt.

Herr Katz: - Nem tudtad, hogy szórakoztató egy lufit addig fújni, amíg felrobban?
Mary KompliKated: - Mindig ennyire komolyan veszed a dolgokat?

Ó, igen. (4.) "A MI FELELŐSSÉGÜNK, hogy lerántsuk a leplet azokról a zenékről, amiket túl sok ideje elfojtanak! MEGELŐZHETJÜK ezt? A mellkasunk domborodik! A hajunk felborzolódik! A szemeink majd kiszöknek a fejünkből! KABARETTIII HOURRAIII" Jó isten! Nézzétek azokat a szemeket! Tehát olyanok vagytok, mint az új Francia Ellenállás?

Mary KompliKated: - Ja wohl, Mein Herr!!
Herr Katz: - Jelenleg úgy gondolom, nincs átadandó üzenetünk a szövegekben. Túl hosszú ideje próbálnak a zenészek a dalaikban üzenetet átadni vagy ami még rosszabb, beszélni az érzéseikről, tapasztalataikról. Szerintem egy dal legyen személytelen, egy dalnak ne legyen több mondanivalója az elmesélt történetnél, aminek semmi köze a hétköznapi élethez. Nincs semmi a szavak mögött. Az érzések és igények megfojtják a zenét. Ezért döntöttünk egy kiáltvány írása mellett, hogy ne a dalainkban kelljen mindezt elmondanunk. És végülis az arrogancia érintése igazi kiáltvánnyá teszi!
 

- (5.) "Az úgynevezett "gothic" zene felnagyítja a halált, a kétségbeesést és más KLISÉKET, mi viszont az ÉLETET akarjuk ünnepelni a maga ABSZURDITÁSÁBAN, KATASZTROFIZMUSÁBAN, LÁZAS ÁLMATLANSÁGÁBAN, MÁSNAPOSSÁGÁBAN, ÉBREDÉSEIBEN ÉS ELÉGEDETLENSÉGEIBEN." Tényleg ezt teszitek? Biztosan hallottatok goth bandákat hasonló gondolatokkal, romantikáról, szexről, légvárépítésről és a nepotizmuson/nihilizmuson túlmutató filozófiákról énekelve.

Mary KompliKated: - A romantika és a szex… valami olyat jelent, amit bizonyos mértékben mindenki csinál, de most kíváncsivá tettél. Mondj neveket!
Herr Katz: - Sokan bármiről hajlandóak énekelni, ez itt a lényeg. Mi a semmiről éneklünk, a dalaink zárt szituációkkal foglalkoznak, amelyeknek van eleje és vége, de gyakorlatilag nincs semmi a kettő között, nincs filozófia, nincs hangulat, hasonlóan ahhoz, ahogy halványan beugrik néhány részlet az előző éjszakából, amire nehezen emlékszel vissza, mert “katzenjammer” (mint macskajaj) volt.

- Tudatában vagytok bármilyen francia sztereotípiának, amit vélni szokás? A franciák jól ismertek drámai filozófikus szóvirágaikról, ugye? Hagyományőrzők vagytok ebben vagy közelebb álltok a Szituacionizmushoz?

Mary KompliKated: - “A franciák örömmel… halnak bele a szerelembe. Örömüket lelik a harcban, a párbajban.” Sajnálom, nem tudok segíteni. Katz? Valami ötlet? Gyerünk, sztereotípiákat, kedves! Ez a te dolgod.
Herr Katz: - A franciák híresen kritikusak és túl logikusak? Ha így van, akkor ezt a tradíciót követjük, de amióta a szituacionizmus összevág a dadával, valamilyen módon hagyományőrző, így mi is.

- (6.) "A KATZENJAMMER KABARETT ki akarja emelni a zenét a koponyák és denevérek közül." Legalább találtatok apró hangszereken játszó denevéreket? Remélem, magukra hagyjátok őket.

Herr Katz: - Vagy eladjuk őket egy cirkusznak vagy színpadra hívjuk őket, hogy velünk játszanak.
Mary KompliKated: - Ozzy Osbourne... A hősöm.

- Mikor untátok meg először a Goth sztereotípiát? Ez volt az első zene, amelynek előadóit láttátok?

Herr Katz: - Sosem kedveltük a Goth sztereotípiákat, így meg sem unhattuk őket, ehelyett mindig szórakoztattak bennünket.
Mary KompliKated: - Mindannyian ismerjük ezeket a zenekarokat, akik nagyobb zenekarok elkorcsosult klónjai. A legjobb példa erre a Sisters of Mercy, fogadok, hogy tudod, miről beszélek. Fárasztó a halált várni, hogy kiemeljen a sötétség útvesztőjéből, amiben tartózkodunk. Inkább fogj egy üveg abszintot és szórakozz jól!

- (7.) "A KATZENJAMMER KABARETT fő elemei a PONTOS LELKIISMERETESSÉG mindennel kapcsolatban, ami KABARÉKÉNT mutatja be az ÉLETET." Melyik a legerősebb elem ezek közül? Mi inspirál folyamatosan?

Herr Katz: - Nincs legerősebb elem, folyamatosan akadályozzák egymást. Az élet műsorként való felfogása nem új dolog, de jó, semmit nem kell komolyan venni, amikor a circus mundi részeként adod elő. Az élet inspirál minket, de a szemünkön, játékainkon, filmeinken és képeinken keresztül látható élet is megihlet.
Mary KompliKated: - Nos, a kérdésedre egyszerű példák jutnak eszembe a mindennapi életből, de lehet, hogy ez csak én vagyok. Sokszor megtörténik, hogy megkívánok valamit és megszabadulok attól, amit a társadalmi konvenciók mondanak. Ha bármikor kedvem van táncolni az esőben, ahogy a musicalben vagy teli tüdőből énekelni az utcán, egyszerűen megteszem. Nem érdekel, hogy flúgosnak néznek vagy úgy gondolják, egyáltalán nem vagyok normális. Gyakran úgy teszek, mintha egy musicalben lennék, és ostoba dalocskákat találok ki bármilyen szituációra, jazzesen énekelve őket. „ Kérsz egy cigarettát? Mi az, hogy, bébi, bééébiiii... Hööölgynek szólítanak… Nikotiiin… Dadada daaaa”
Általában így is öltözködöm, de nem akarok erről tíz oldalt fecsegni. Hogy rövidre zárjam, munkába menet gyakran megkérdeznek a metrón, hogy milyen jelmezbálba megyek ebben az öltözékben? Hozzáteszem, hogy Cliché erősen kötődik a revükhöz, és én is teljesen hozzá tudom kapcsolni, akár más körülmények között is, ugyanis a lemezeink vagy az előadásaink egy kabaréhoz hasonlíthatóak, ahol a különböző hangulatú dalok egymást követik, és ahogy a varietében, dögös lányok járják a kánkánt, aztán jön a bábművész, majd egy rövid, ijesztő színházi jelenet, és így tovább. Szeretem ezt a változatosságot a repertoárunkban.

- (8.) "A műveink szíve az AUTONÓMIA" ez mindig így volt? Nem vitatkoztok, nincsenek hatalmi harcok? Vagy minden ötletet egy nagy edénybe öntötök?

Herr Katz: - Az autonómiáról tudnod kell, hogy szabadnak érezzük magunkat, hogy azt tegyük, amit akarunk, akkor is, ha ez nem egy könnyen felismerhető stílus. De természetesen egy csomót vitatkozunk, de pontosan tudjuk, ki mit csinál, hatalmi harc egyáltalán nincs.
Mary KompliKated: - Ahogy minden zenekar, néha mi sem értünk egyet. Most, hogy belegondolok, csodálkozom is, hogy Herr Katz hogy élte túl az arzént, amit a sörébe öntöttem, mikor legutóbb próbáltunk.
Herr Katz: - Már megszoktam…

- (9.) "A KABARISTÁK lesznek az élet SZÍNREVÉTELÉNEK műsorvezetői." Gondolom, ez azt jelenti, hogy merész látványterveitek vannak.

Herr Katz: - Sok színpadon megvalósítható ötletünk van, de még visszaható folyamatban vagyunk, hogy hogy is tegyük? Reméljük, valami igazán felzavarja a hallgatóság szokásait, egy kicsit úgy, mint a futuristák vagy a dada tette a klasszikus előadásokhoz szokott közönséggel. Meglepetés!
Mary KompliKated: - Ó, ember, tele vagyunk ötletekkel a következő műsorunkhoz! Ahogy gyanítottad, fontos lesz a vizualitás, és alig bírom kivárni, hogy egy kicsit otthonosabban érezzük magunkat a színpadon, hogy vehessük a cselekvés szabadságát, és ne csak ott álljunk, játszva egyik dalt a másik után. Ami engem illet, már próbáltam házigazda lenni a színpadon, de annyi egyéb ötletünk is van, hogy nem tudok várni addig, amíg meglesznek ezekhez az erőforrásaink.

- (10.) "ANYAGOT, FORMÁT és HANGOT, ÖSSZE NEM ILLŐ TÉMÁKAT akarunk egymásra helyezni, hogy éreztessük a MINDENNAPI ÉLET ABSZURDITÁSÁT, egy HŰVÖS ŐRÜLETET, ami ÁLOMKÉNT azt a benyomást kelti, mintha igazi lenne, akár az élet, amit megszoktunk." Ez mennyire könnyű? A felvételen, amit nekem küldtetek, van egy csomó olyan formába öntött dolog, ami nem tűnik működőképesnek, azután mégis megy! A hangzás alkimistái vagytok! Talán gonoszak lennétek?

Mary KompliKated: - Istenem, megcsináltuk!
Herr Katz: - Nem erőltetünk dolgokat, csak így jönnek, Cliché komponál mindent, naponta tud írni egy dalt. Olyan, mint egy zeneelőállító gép.

- (11.) "Megpróbáljuk A VALÓSÁGOT LETASZÍTANI, KIFEJEZNI AZ ELKORCSOSULT VALÓSÁGOT, HOGY HIÁBAVALÓVÁ tegyük." Miért korcs?

Mary KompliKated: - A valóság unalmas.
Herr Katz: - Ha a valóság igaz, mi csak valami a fortiori korcsabbat alkotunk, amióta próbálkozunk átalakítani, dolgozni rajta.

- (12.) "A Das KATZENJAMMER KABARETT kijelenti, hogy a világ POMPÁJA csak a LEGTISZTÁBB FORMÁBÓL jön, büszke vagy aggódó lakosaiból, az erősségből vagy a gyengeségből." Tehát az alázatos egy megtört világot szeretne örökölni?

Mary KompliKated: - Haha! Nézz körül! Már nincs sok tennivaló.
Herr Katz: - Mindenki szeretne örökölni egy megtört világot, így mindenki újraépítheti a magáét olyan darabokból, mint Schwitters" merzbau-ja. Itt van a kapcsolódás a korcs valósággal.

- (13.) "Egy TRAGIKUS dimenzióhoz tartozunk, a GROTESZK szívében lévő PÁTOSZHOZ, a LEGEXTRÉMEBB BOHÓCSÁGHOZ." Ez nem Goth? Vagy ennek kellene lennie a Goth csúcsának?

Mary KompliKated: - Goth-nak lenni vagy nem lenni? Most már TUDOM, miért alszom olyan keveset éjszaka!!

- (14.) "A Das KATZENJAMMER KABARETT EGY NAGY EGYIDEJŰ MINDEN kell, hogy legyen, magában foglalva minden jelentést és érzést, ami alkalmas egy MEGRÉSZEGÍTŐ ÉS INTENZÍV élet közlésére." Egy nagy vágyódás ez? Mit gondolsz, mennyire voltatok sikeresek eddig? Milyen messze vagytok álmaid hangzásától?

Herr Katz: - Vágyféle… nem tudjuk, hogy annyira messze vagyunk-e, te tudnád megmondani, ne felejtsd el, hogy ez csak egy kiáltvány… a futurista kiáltványokat is ennyire szétboncolnád? Mennyire voltak sikeresek eddig a futuristák? Nincs „álomhangzásunk”, úgyhogy még elég messze vagyunk, ha elérnénk, az azt jelentené, hogy befejeztük az alkotói munkát… és be is kéne. Akkora vágyakozás ez, mint elkenuzni a horizont vonaláig. Láthatod, de el nem érheted.

- (15.) "A Das KATZENJAMMER KABARETT egy METAFIZIKAI vonatkozásoktól megfosztott APOKALIPTIKUS BORDÉLYHÁZ." Ti könnyen mondjátok! Mit gondolnak mások? Hogy hatott a lemez az emberekre?

Herr Katz: - Nem tudjuk, mit gondolnak, de úgy tűnik, egy pár emberre nem egyszerűen hatott, hanem egyenesen megfertőzte őket az avant-garde szellem, valaki azt írta Svájcból, hogy „pofon volt a közönségnek”., ez pedig Burliuk és Majakovszkij orosz költők kiáltványára emlékeztet minket: „pofon a közízlésnek”. Kiderült, hogy ez véletlen elszólás volt, mivel aki írta, sosem hallott előtte orosz futurista költőkről.

- (16.) "Csak a művészi KATZENJAMMER maradhat!!! Ez a MI SZABADSÁGUNK ára!" Ez igazán csodálatosan hangzik, de nem ugyanazokat a törekvéseket és érzéseket osztja meg minden független csapat? Mit gondoltok, mi az, ami hitelesen elkülönít titeket a többségtől?

Mindketten, vigyorogva: - A komolyságunk.

- (17.) "Das KATZENJAMMER KABARETT üdvözöl idebenn!" És biztos vagyok benne, hogy mind örülünk, hogy itt lehetünk. Mit fogtok legközelebb tenni, hogy ápolgassátok és oktassátok összeroncsolt ízlésünket?

Herr Katz: - Tréfálkozunk tovább.
Mary KompliKated: - Át fogjuk venni a világot, bébi.

Forrás: Mick Mercer (http://www.katzenjammer-kabarett.com/index_old.htm) 2005/04.
képek: http://www.katzenjammer-kabarett.com/
fordítás: Tonka Zoltán