Eva O

Azra: - Mint tudod, van némi zavar azzal kapcsolatban, hogy nemrég a kereszténységre váltottál. A beszélgetésünk alapján az a véleményem, hogy ez a gond elsősorban a megértés hiányából ered. A kereszténységet azokkal a fogalmakkal igyekszünk meghatározni, amiket a szervezett vallás adott nekünk. Tudom, hogy ez nem egyezik a te szemléletmódoddal. Elmondhatom, hogy nem egy átlagos kereszténnyel van dolgom. Nyilvánvalóan nem, mivel amikor találkoztál velem, nem lóbáltál keresztet, és nem kiáltottad, hogy „BŰNBÁNAT”! Valójában nem tűntél kedvetlennek attól, hogy az én felfogásom a spiritualitásról nagyon különbözik a tiédtől. Nem úgy reagáltál, ahogy én és a hozzám hasonlók ezt megszoktuk. Saját szavaiddal tudnád definiálni, milyen fajta is a te kereszténységed és mennyiben különbözik a szervezett vallástól?

Eva O.: - Egy apró javítás, épp egy átlagos kereszténnyel van dolgod. Keresztény az, aki azokra a gondolatokra alapozza az életét, melyeket Jézus Krisztus, Isten fia adott nekünk.

Azra: - OK. Akkor azt kellene mondanom, hogy talán több vagy mint egy „igazi” keresztény. Akikkel a múltban találkoztam, gyakran megpróbálták az úgynevezett „igazságosságot” saját céljaikra használni, általában valamilyen materiális haszon érdekében. Egyedülinek látlak, mert „igaz” vagy abban, amit el próbálsz mondani. Ez igazán szép.

Eva O.: - A keresztények nem tökéletesek, ők is emberek, és az ember nem lehet tökéletes. Egy kereszténynek megértőnek kell lennie és szeretet kell adnia mindenkinek, nem csak a barátainak. Nem vagyok jobb nálad. Nem tudok tenni semmit, amitől jobb lennék, mint te. Más bírájának lenni nagyon veszélyes dolog. Hogy bocsátana meg, ha te sem vagy erre képes? A bírálatod csak elítél téged. A saját szememből kell kihúznom a gerendát, hogy segíthessek a testvéremnek.
Sok keresztény és nem-keresztény nem érti a dark világot, a gothic-ot, a boszorkányokat vagy a sátánistákat. Én egy időben történetesen belebonyolódtam ebbe a világba, és nincs semmi, ami sokkolna. Ki voltam téve az extrémnek és nem volt elég nekem. Most azonban az Urat szolgálom, és tisztán látom, hogy csak rövid ideig vagyunk ebben a hústestben és az örömök, amik minket érnek ezen a világon, oly kicsik, csupán pillanatnyi beteljesülések. Hamar elmúlnak, és újra ott lesz az az üresség. Csak látogató vagyok ezen a bolygón. Ő, Jézus Krisztus el fog jönni értem, talán még azelőtt, hogy meghalok, vagy legalábbis mielőtt a világon beteljesül a prófécia. A minap olvastam egy cikket egy sátánista együttesről, és elmondták, hogy ők mennyire szellemiek. Nem értettem, mivel úgy tűnt, hogy csak a húst élvezik, szelleminek lenni pedig annyit tesz, meghalni a húsnak, és kapcsolatban állni Istennel.
Nincs barátság hús és szellem között. Ha az egyiket eteted, a másiktól veszel el. Ezt nagyon nehéznek találom. Olyan, mint egy napi feladat, és csak Isten kegyelmének, és a bennem tartózkodó Szentléleknek köszönhető, hogy van erőm hozzá. Hogy kapcsolatod lehessen Istennel, el kell fogadnod Jézust, mert ő a híd közötted, és Isten között. Ő mindig kiáll mellettem, amikor az ellenség a hibáimra mutogat. Ő már kifizette ezeket egész életemre.
Csak rajtam múlik, hogy elfogadom-e, és megengedem-e, hogy általam éljen. És hadd mondjam el, tök jó, hogy Isten használ engem és irányít, hogy láthassam a csodáit. Nagyon jó!
Inkább használjon a Teremtő, mint ez a világ vagy benne az emberek. Ő tudja, mi a legjobb nekem, ő hozott létre és megváltott. Dicsőség Jézusnak!

Azra: - Nem lehet nem észrevenni a zenédben a sok utalást az angyalokra. Tisztelet mind a keresztényeknek, mind a sátánistáknak, én személy szerint nem hiszek az Isten és a Sátán zsidó-keresztény felfogásában, sem önmagában, sem a megkövetelt összefüggésekben, azonban sokat tanultam a különböző hitrendszerekről a világ sokféle kultúrájából. Bizonyos mágikus rendekben beszélnek egy Szent Őrző Angyalról. A teuton vagy gótikus iskolában Fylgja néven ismerik. Ez a Magasabb Én. Te a szívedben lévő angyalról beszélsz. Ez az utalás közvetlenül kapcsolódik ahhoz, aminek a kabbalisztikus szellemi iskolában a neve Krisztus-tudat, vagy Szent Őrző Angyal Tiphareth-ben az Élet Fájánál. Érdekes számomra ez az utalás tőled. Lehetséges, hogy számodra talán ez az, amit Krisztus megszemélyesít, amit Felső Énnek hívunk? Beszélnél az angyalokkal kapcsolatos felfogásodról és hasonlókról? Bármiféle gondolat a Szent Őrző Angyalról?

Eva O.: - A felfogásom az angyalokról az, hogy ők Isten alkotta szellemi lények. Istennek végeznek munkát anélkül, hogy kérdéseket tennének fel. Elhozzák Isten üzenetét, védik az embereket, bátorítanak minket, hogy azt tegyük, ami helyes, útmutatást nyújtanak, végrehajtják a büntetést, őrködnek a Föld felett és harcolnak a gonosz erői ellen. Vannak közöttük rosszak is, akiket démonnak hívunk. A Sátán volt a legszebb és Istenhez legközelebb álló angyal. Megtelt büszkeséggel, kivetették és meggyőzte az angyalok 1/3-át, hogy vele menjenek. Isten akart lenni. Ezért kevesebb az ereje és kevesebb a hatalma. Krisztus vére legyőzte. Mindannyiunknak vannak jó és rossz angyalaink, akik állandóan harcolnak értünk. A CD-m erről a küzdelemről szól, és arról szól, hogy látom az Úr Jézus fényét. Az angyalokat sosem kell dicsőíteni. Végül is az ő szerepük, hogy folyamatosan magasztalják Istent. Napokkal azelőtt, hogy megmenekültem, folyamatos ösztönzést éreztem, olyan szavakat és látomásokat éltem át, amik elvezettek engem az Úrhoz, aztán megéreztem a Szentlelket belépni a szívembe, és Jézus a szó szoros értelmében megmentett. Még nem tudtam, hogy Isten szelleme hatolt belém, ezért neveztem angyalnak a szívemben. Aztán nagyon sokat megtudtam Istenről. Megpróbálom megtanulni az igéjét, ahogy csak lehet, és ez már magában egy csoda, mivel gyűlölök olvasni.

Azra: - Van valami, amire nagyon kíváncsi vagyok. Mi sarkallt az "Angel of Death" című dal megírására? Nagyon szeretem ezt a dalt annak ellenére is, hogy tisztázni kellene. Először is jártas vagy Leilah Wendell munkásságában? Ő írta a „Nevünk Melankólia”-t, ez egy könyv Azraelről, a halál angyaláról. Ahogy elbeszéli, a halál nem ijesztő vagy megvetendő. Másodszor a keresztény hit a mennyről gyakran eufóriát okoz a halállal kapcsolatban, de a te dalod ennek az ellenkezőjét ábrázolja az élet végéről. Mintha azt a vágyat jelezné, hogy elkerüld ezt a hatalmas erőt, ami felszabadulást adhatna. Pusztán a képzelet szüleménye, hogy a sötétségre gondolsz, vagy magát a halált akarod kitörölni az életedből?

Eva O.: - Nos a Super Heroines-ban írtam ezt a dalt és gyötrődtem a haláltól, és alkottam egy képet magamnak a halálról, így romantikussá téve azt. Szerettem a gonoszt és brutális halált kívántam minden embernek. Gyűlöltem ezt a világot, és mindent, ami benne él, hacsak nem az én oldalamon állt e tekintetben. A halál nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Álmomban cirógattam a kicsikét, engedje meg, hogy megkapjam őt. A halál volt a legjobb barátom, aztán kapcsolatba léptem Richard Ramirezzel, az Éjszakai Vadásszal, és elneveztem Halál Úrnak, mivel oly sok embert ölt meg olyan kíméletlenül. Ő volt a szerelmem. Aztán megmenekültem, és éreztem, hogy ez a dal lesz a legjobb, hogy lemondjak a Halálról, a bálványról, melyet alkottam.

Azra: - Uhh! Nehezen tudlak úgy elképzelni a találkozásunk után. Nekem a sötétség és a halál sosem volt olyan horror, ahogy te leírtad! Már látom, miért kellett kiszabadulnod, mivel neked a sötétség nem a szépséget hordozta, ahogy nekünk. Megértem, hogy nem olyan volt, mint másoknak. Borzasztó lét lehetett, amit kiálltál, örülök, hogy szabad vagy!

Eva O.: - Amikor azt mondod, hogy a Halál és a sötétség számodra szép, és számomra nem, nagyot tévedsz! Nagyon szépnek láttam! Nagyon nehéznek találtam, hogy elszakadjak tőle! Például a te lassú és kínszenvedéssel teli halálod lett volna az alapvető szépség számomra azokban az időkben.

Azra: - Érdekes… kérlek, menjünk tovább!

Eva O.: - És ha nem érted meg, hogy az emberek képesek szépséget találni bármilyen perverz, tébolyodott úton bármilyen dologban, az elméd nem olyan nyitott, mint gondoltam.

Azra: - Ó, nem, tapasztaltam már, hogy mi is ez, a különbség abban van, hogy számomra mit jelent. Értékelem ezeket a különbségeket, és tudok tanulni belőlük, ahogy mások a fájdalomból tanulnak. Egyenlővé tetted a halált és a sötétséget a gyilkossággal és a fájdalommal. Ma sokan csinálják ezt, de nekem ez valami másnak tűnik.

Eva O.: - Úgy éreztem, a sötétség és a Halál szépség. Szerettem a gyilkosságot és a világ nevetséges volt, az emberek túl egyszerű lelkűek voltak és gyengék, mint prédák az ölésre. Ez senkinek nem jó, és nem akarom, hogy ezzel a New Age-szemlélettel fejezzük be az interjút. Nem hiszem, hogy Jézus csak értem lenne, hanem érted is és egy nap látni fogod, hogy amit mondok, valóra válik. Kérlek, jegyezd le a szavaimat!

Azra: - Tisztelem a hitedet, ami a sajátod, és értem, hogy miért mondod el nekem, mit teszel. Nem értek egyet vele, mert az én világlátásom nem azonos a tieddel, azonban tiszteletben tartom a jogodat ahhoz, hogy az lehess, aki vagy. Ezt elfogadom. Meglep, amit megtudtam múltbéli szerelmi ügyedről a halállal és az egyének lassú tortúrájával, egyszerűen azért, mert más vagy, mint amit én láttam. Ha nem mondod el, nem sejtettem volna. Nagyon kedvesnek tűnsz (nem new age-es „fényes-világos”), de komolyan érzékeny vagy mások fájdalmaira, sok hasonló hitű vallja magát ilyennek. Bármi is az okod erre, tudom, hogy azt mondod, ami az igazságodból, a szívedből jön. Tehát a sötétség szép volt számodra, és nehéz volt elhagyni. Jobb, hogy megtetted, barátom. Az én felfogásom a sötétségről más. Néha egy sötétebb fényre gondolok inkább.

Eva O.: - Igen, értem a felfogásodat, de nem gondolom, hogy helyes. Teljes mértékben úgy hiszem, mellette vagy, vagy ellene. Ez az, amit Jézus mond, és ebben hiszek bízom, ezt követem. A sötétség Isten teljes hiánya és senki nem tapasztalja meg a második halálig, az Isten nélküli örökkévalóságban. Nem olyan szép, mint amilyennek látni szeretnéd.

Azra: - Az én istenfelfogásom különbözik a te hitedtől. Ez az interjú nem lenne elég, hogy elmagyarázzam. Ahogy korábban mondtam, lenyűgözőnek, eredetinek gondolom, amit csinálsz, és szeretem a műveidet. Csak remélni tudom, hogy az ehhez hasonló beszélgetésekkel és a kölcsönös megértéssel véget vethetünk a minket oly régóta gyötrő gyűlöletnek és intoleranciának. A megégetés korszakai már elmúltak, de a jelenség halad tovább a maga útján.
Mit érzel a régebbi munkáiddal kapcsolatban, amik többé-kevésbé ellentétét képezték annak, aki most vagy? A múltad vezetett elkerülhetetlenül a jelenlegi ideológiához és valóságértelmezéshez? Az én többé-kevésbé filozofikus, dark/pogány hátteremben nincs meg az az Isten/Ördög konfliktus, ami több európai kultúrában és a bibliában jelen van. Mi történt az életedben, ami miatt kiléptél az „antikeresztény” létből, és gyakorlatilag az ellenkező pólusúvá, igaz kereszténnyé váltál? Hogy segített mindez a zenei tevékenységedben?

Eva O.: - Vicces, de a saját dolgaimmal foglalkoztam, hogy írjak egy lemezt a démonok és angyalok közötti harcról… Amikor Isten úgy akarja, ez világossá válik, és ha úgy döntesz, nem veszel tudomást a hívásáról, ez a veszted, mivel talán sosem adódik másik lehetőséged.

Azra: - Milyen reakciók jönnek általában a „régi Eva” rajongóktól? Hajlandóak elfogadni és megérteni a változást benned és az életművedben hasonlóan ahhoz, ahogy te nyilvánvalóan feltétel nélkül elfogadod őket?

Eva O.: - A nagy részük nagyon elfogadó, de néhányan durvák és egyenesen agresszívak. Tudod, engem nem érdekel egyik sem, mindig őszinte voltam a zenémmel kapcsolatban és mindig azt akarom elmondani, ami a szívemben van, és most Jézus van ott. Még ha ez le is rombolja a rajongótáboromat és megöli a jövőmet, megéri, mert nem azért csinálom, hogy az embereknek tetsszen. Művész vagyok, művészetet alkotok tartalommal és nem az érdekel, mit gondolnak rólam.

Azra: - Csodálatra méltó, ahogy átadod magad az ügynek, és mint művész, nagyra értékelem az erőt az iménti szavak mögött. Világos, hogy látnok vagy, egy nagyon erőteljes személy. Úgy kellene szót emelni, ahogy te kiállsz a mai időkben. Mit remélsz megvalósítani erről a misszionárius álláspontról, a szövegeid és a zenéd üzenetével? Mit hoz a jövő Eva O. számára?

Eva O.: - Ó, fiú, azt tervezem, hogy a következő Billy Graham leszek! Csak vicceltem :) Azt kívánom, hogy elvezethessem a gótokat és másokat arra, hogy Istennel van remény. Imádkozom, hogy Isten használjon engem, hogy felfedjem az igazságot vele kapcsolatban, és hogy megmutassam, mekkorák a hazugságok, amikkel a világ etet minket. Ha csak abba tudnák hagyni, hogy embereknél keressék a választ a teremtő helyett…

Azra: - Van egy dal, amit a koncerteden hallottam, de előtte soha. Nagyon szép mű volt, mely így szólt: „Kész vagy meghalni?” Mondasz valamit erről a dalról, és hogy mikor jelenik meg CD- n?

Eva O.: - Ez a dal abból a Kárhozat/Üdvösség című nagy projektből való, amelyen dolgozom: Are you ready to die. Úgy tervezem, hogy ezzel feldühítem az embereket. Ez egy előadás része. Nem lesz benne semmi megszokott. Még nem tudom, ki fogja megjelentetni, körülnézek.

Azra: - Ez lenne a következő kérdésem: az a káosz, amit úgy tűnik, okozunk a nyilvánosság előtt, ahogy mindenki a gothic vagy ellenkultúrából, bizonyosan ennek tulajdonítható. Jó, itt van Jacksonville, és minden tiszteletem, de így kezelnek minket a „bibliaszalagosok”. Találkoztam veled és olyan vagy, mint „közülünk egy”. Hogy tudod összeegyeztetni az egyéniségedet a hiteddel, mely többnyire egyformaságot vár el?

Eva O.: - Nincs benne sehol a bibliában, hogy nem nézhetek ki úgy, ahogy akarok. Isten megvált minket ott, ahol vagyunk, és nem nézi a ruhákat. Tudod, ő nem egy felszínes Isten, az a lényeg, hogy hol van a szíved és mik az indítékaid a viselet mögött. Azt mondhatom, hogy olyan emberekbe futhattál bele, akik nem Isten akaratát osztották meg veled, hanem a saját akaratukat erőltették rád. Húsukból beszéltek, nem az Ő szelleméből. Ez szörnyű, és imádkozom, hogy megértsd, az emberek emberek, akár keresztények, akár nem keresztények, meglehetősen negatívak lehetnek. Isten szeretete tökéletes, ő a szívünket nézi. Azt pedig nem tudjuk ruhák és smink mögé rejteni.

Azra: - Te mondtad! Mindig az úgynevezett „keresztényeknél” lyukadunk ki, akik megpróbálják ránk erőltetni a személyes akaratukat vagy hitüket, de természetesen ez nem megy. A tapasztalat szerint ez igazán szörnyű és unalmas lehet, tudod, mi a céljuk, még mielőtt elérnék. Kívánom, hogy sokukban legyen meg az a megértés, ami benned. Úgy gondolom, így mindannyiunknak kicsit kevesebb fejfájása lenne és egy kicsit toleránsabbak lennénk egymással.

Eva O.: - Remélem, az őszinteségem nem túlzás számodra. Meg fogom érteni, ha nem akarod ezt a választ kitenni az oldaladra, vagy kinyomtatni.

Azra: - Viccelsz? Ez remek! Az őszinteségedet akartam, hogy megadjam a lehetőséget, hogy kifejezd magad. Sokan kérdezték tőlem, hogy „Tényleg keresztény?” vagy „Hogy a pokolba lehet keresztény, mikor úgy néz ki, mint mi?” Ezért tettem fel ennyi hasonló kérdést, hogy adjak egy esélyt, hogy saját szavaiddal beszélhess a hitedről az érdeklődő olvasóknak, túl minden az általad választott ösvénnyel kapcsolatos előítéleten. Remélem, hogy ez az interjú ezt elérte, és talán segített tisztázni minden félreértést.
Van még valami, amit hozzátennél, bármilyen kő, amit még nem gördítettem el?
Elmondod, hogy juthatunk Eva O. cuccokhoz, pólókhoz, CD-khez, …

Eva O.: - Azt kell, hogy mondjam, ez volt a legintenzívebb interjú, amit valaha csináltam és nagyon hálás vagyok érte. Köszönöm az érdeklődésedet!
Menjetek fel a weboldalamra, ott több információ van. Még nem végleges, mivel úton vagyok, de hamarosan elkészül.
Sok szeretetet odafentről!

Forrás: Az interjút eredetileg a graveside.com készítette és jelentette meg. A graveside.com már nem létezik, úgy olvasható itt fordítása, ahogy ott megjelent sok évvel ezelőtt. Készítette: Azra Medea, a Sötétség Leánya
képek: Evao.com, Internet
fordítás: Tonka Zoltán