Ladislav Fuks a legismertebb mai cseh írók egyike, világirodalmi rangú alkotó. Műveit röviddel megjelenésük után minden világnyelvre és sok kisebb nyelvre is lefordították. Giovanni Papini szerint: „A sátán akkor a legravaszabb, amikor azt állítja magáról, hogy nincs.” Ez a könyv mottójául szolgáló idézet tökéletesen jelzi ennek a kitűnő regénynek a szellemét és a mondanivalóját. A főszereplő Kopfrkingl úr maga a megtestesült jóság és a megtestesült gonoszság. A két Kopfrkingl úr közötti áthidalhatatlan ellentétet Fuks a pszichológiai horror maga teremtette sajátos eszközeivel hidalta át. A könyv arról szól, hogyan lettek példás polgárokból tömeggyilkosok, s a józan életűekből őrjöngő fanatikusok. Mondanivalója – sajnos – elévülhetetlen.
"A szavakat most bezárom egy koporsóba, teszek be egy kis Wagnert és begyújtom a kemencét…Úgy ni. Hogy füstölögnek a szavak csodás képzetei! Sokkal jobb így füstölögve, mintsem eltemetni őket 10 méterrel a föld alá, nem? Na ugye! A nemzetemért teszem ezt, megváltom a világot a szavak meggyilkolásával. No. Nem marad más hátra, csak a némaság és a kérdések, hogy mi a csudát kezdjek most a vajas teával és Tibettel? Várom a válaszokat."
