A Regéc nevet 1298-ban említik először annak kapcsán, hogy 1285-ben a Baksa nembeli Simon fia György nemesúr itt vert szét egy - az úgynevezett "második tatárjárás" alkalmával - erre portyázó tatár sereget. Nem bizonyított, hogy ekkor már állt vár a Regécnek nevezett hegyen. A vár első okleveles említése 1307-ből származik, tehát valamikor a XIII.-XIV. század fordulóján emelhette a környéken birtokos Aba nemzetség.
A rozgonyi csata után rövid időre Petenye fia Péter kezébe került. A Károly Róbert király ellen lázadó Pétertől annak hű hadvezére, Drugeth Fülöp ostrommal foglalta el 1316-ban, ezután sokáig királyi várként szerepel.
A mohácsi csata utáni belháborúk időszakában többször cserélt gazdát.
Az 1640-es évek közepén a Rákóczi család birtoka lett, itt töltötte gyermekkorát Rákóczi Ferenc. Anyja, Zrínyi Ilona és Thököly Imre házasságkötése után a regéci várban helyezték el a férj vagyonát. A Thököly-felkelés idején megerősítették a várat, mely a kurucok egyik ellátó központja lett. Thököly elfogatása után császári csapatok jelentek meg Regéc alatt, s az erősség megtartásában nem reménykedő helyőrség ágyúlövés nélkül feladta a várat. A németek kirabolták, majd Caprara generális parancsára puskaporral több helyen felrobbantották a "rebellisek" fészkét.
A Rákóczi-szabadságharc idején már nem volt semmilyen katonai szerepe.
Az uradalom vásárlás, adomány vagy öröklés útján több birtokos kezén ment át, mígnem a II. világháború után államosították.
Régészeti feltárása és restaurálása az 1990-es években kezdődött és mindmáig (2007) tart.
